A kosárlabda volt a mindene, Coli a beceneve

Amikor a legújabb kori sikertörténetét kezdte el írni a veszprémi kosárlabdaklub, Marton Gyula tagja lett a szakosztályelnökségnek. Ez 1994-ben történt, a férficsapat akkor került fel az NB IB-be. Aztán a Veszprémi Egyetem dékánjaként a sportkör elnöki tisztét is betöltötte, majd a szeretett oktatási intézményében lejárt a mandátuma, de a VESC kosarasainál maradt a vezetőségben. Mi több, segített folyamatosan. Támogatókat hozott, de magánügyben is bárki fordulhatott hozzá bizalommal: olyan nem volt, hogy a Gyula bácsi azt válaszolta volna: most nem érek rá.

Salamon Tamással együtt lapozgatjuk az 1959-es edzésnaplót. A Haladás kosárlabdázóinak gyakorlásairól - azon a héten kétszer hiányzott Marton Gyula. A csapat- és munkatárs, a barát mesélni kezd Coliról, aki a kaposvári Táncsics gimnázium elvégzése után került Veszprémbe.

Már a középiskolában érdekelte a kémia, emiatt jött a Vegyipari Egyetemre. Az öregek végignéztek az elsősökön, faggatták őket: ki kosarazott. Marton Gyulától nem kellett kérdezni, közel kétméteres termete elárulta őt. Persze azonnal bekapcsolódott a Veszprémi Haladás edzéseibe. Ez '58-ban történt.

Ő volt a magas ember, aki szorgalmasan igyekezett beépülni a csapatba. Akkoriban, 1959-ben azt írta róla az újság az egyik találkozó után: Martonnak pedig még fejlődnie kell ahhoz, hogy megbízható, érett közép váljon belőle.

Egy évvel később már a Keszthely elleni 57:51-es sikert követően a jók között említi a napilap. Az utolsó aktív írásos játékosemlék 1964-ből származik, a Honvéd elleni gálameccsen szerepelt.

Persze ezt követően sem szakadt el szeretett sportágától. Salamon tanár úr említi, a hetvenes évek elején néhány meccs idejére ketten ültek le a kispadra irányítani a csapatot.

Az öregfiúk találkozóira rendszeresen elment és persze a szakosztály vezetésében is dolgozott.

Ismerősei mondják: Gyula már egyetemista korában is roppant sokoldalú, intelligens, nagy tudású és szeretetreméltó volt. A 72 dühös ember című, később nagy sikerrel előadott színdarabnak nemcsak egyik szerzője, hanem főszereplője is volt. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mit tart oktatói pályája csúcspontjának, a rá jellemző jó kedéllyel és humorral azt válaszolta: Írtam a táblára és eltörött a kréta. Miközben esett le a darab, visszaoxiztam külsővel a krétatartóba. Merthogy fociban is kiváló volt, kitűnő gömbérzékkel.

Akik ismerték, azoknak biztosan nagyon hiányozni fog a magas ember, onnan a korlát mellől...

A sportpályafutás mellett a civil életben is kitűnően helytállt Marton Gyula. Az egyetem elvégzése után tanszékvezető, dékán, majd rektorhelyettes lett. Több hazai és nemzetközi társaság, alapítvány vezetője és tagja is volt. Ismerősök mondták: meglepte őket az egyetem viszonylag passzív viselkedése, miközben egyik oszlopát veszítette el Marton Gyula személyében az intézmény.