Keresik a boldogulást az orvosok

Egyelőre még alig érezzük a bőrünkön, elsősorban csak beszélünk az orvosok elvándorlásáról. Pedig a tények, statisztikák riasztóak: valamennyiünk környezetében van olyan - elsősorban pályakezdő vagy fiatal - orvos, aki a diplomájával a zsebében külföldön keres boldogulást. Az ok prózai, sőt még érthető is: a megélhetés, a pénz. Ez persze nem vigasztalja a hazai állampolgárokat, akik előbb-utóbb azt veszik észre, nincs aki ellássa, kezelje őket. Nem szólva arról, hogy az egyetemi képzés valamennyiünk adóforintjából valósul meg, tehát az orvosok és más diplomások esetében is igényt formálhatnánk arra, hogy a megszerzett tudás itthon realizálódjon. (Más kérdés, hogy az európai normák szerint a munkaerő szabad áramlása nem korlátozható.)

Talán ezért, talán más okból, az érintettek közül nem szívesen nyilatkozik senki - legalábbis a nevét vállalva nem. Lapunk több olyan orvossal is kapcsolatba került, akik külföldön vállalnak munkát. A velük való beszélgetés nem csak az okokat világította meg, hanem több érdekes mozzanatot is megmutatott.

Először is, nem kell sokat kutakodnia annak, aki orvosként külföldön keres munkát, az interneten állásajánlatok tömkelegét találja. A legelterjedtebb célországok közé Németország, a skandináv államok és Anglia tartozik. A németekről azt kell tudni, hogy jól fizetnek, de azon kívül semmit nem adnak. A skandinávoknál belépő a hat hónapos, intenzív nyelvtanfolyam - ami alatt már rendes fizetést folyósítanak -, ha utána nem sikerül a nyelvvizsgát letenni, további haladékot adnak. Ha szükséges, férjnek, feleségnek, élettársnak is ajánlanak munkát, lakáshoz, albérlethez hatalmas kedvezménnyel lehet hozzájutni.

Angliában elsőként csak helyettesítésről, ügyelet ellátásáról lehet szó. De ha már megismerik az idegent, és jó a nyelvtudása, végleges állás is szóba jöhet. A magyar nyelvű diplomát az uniós országokban és Angliában ugyancsak elfogadják. Sőt, az utóbbi helyen automatikusan feljogosít arra, hogy az orvosi nyilvántartásba is bekerüljenek vele, ami feltétele a foglalkoztatásnak. Érdekes, hogy ez a jog nem illeti meg a korábbi angol gyarmatokon orvosi diplomát szerzőket, nekik még különbözeti vizsgát kell tenniük.

A fizetés sokszorosa a magyarországinak. Míg egy szakorvos jelölt havi bére itthon bruttó 130 ezer forint körül mozog (ami órabérre visszavetítve 800 forintnak felel meg), addig például Angliában 35 font, azaz 10 ezer forint az órabér. Ugyanitt egy a főorvos 75 fontot is kaphat óránként.

A paraszolvencia ezekben az országokban - sem a magán, sem az állami kórházakban  - egyáltalán nem ismert. (Angliában maximum olyankor fordul elő, amikor a háziorvos pihenőidőben, éjszaka megy ki a beteghez - de ekkor sem elvárt.) A szálláshoz általában Angliában is hozzájárul a munkáltató.

Magyarországon többféle módja van a külföldi munkavállalásnak. A rezidensek és a szakorvosjelöltek (az egyetem után még két évig tartó alapképzés végéig rezidens a hivatalos elnevezés, ezt követően szakorvosjelölt) általában pár havonta 2-3 hétre mennek ki, a szakvizsgát érdemes itthon megszerezni. (Elméletileg külföldön is van rá lehetőség.) A kezdő szakorvosok közül sokan adott időre - egy-két évre - vállalnak külföldön munkát, hogy anyagilag megalapozhassák az itthoni egzisztenciájukat, ritka az, aki egész távolabbi életet külföldön szeretné leélni. A családi motiváció mellett többeket a jó beosztás, a karriercél hoz haza. De az is gyakori, hogy az itthoni munkakörülmények és az orvosok számára is megalázó hálapénz miatt nem térnek vissza - így válik a pár évre tervezett külföldi tartózkodás egész életre szólóvá.

Míg 2010-ben 1011, 2011-ben már 1200 orvos hagyta el az országot - szolgál pontos adattal dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Elmondta, ez a mennyiség magasabb, mint ahányan egy évben orvosként diplomát szereznek. Az orvosegyetemen végzettek közül nem mindenki helyezkedik el a pályán, csak mintegy ezer ember. De körülbelül ugyanennyien itthon is kimennek a rendszerből, nyugdíj vagy elhalálozás miatt, vagy más területre kerülnek. Azaz összességében évente ezerrel csökken a dolgozó orvosok száma, nyilvánvaló, hogy egy idő után a rendszer ezt már nem tudja tolerálni.

Ugyancsak hátrányosan érint bennünket, hogy külföldre a leginkább keresett szakmák képviselői mennek, belgyógyászok, aneszteziológusok, trumatológusok, neurológusok. Mindez oda vezetett, hogy már a nagy intézményekben szintén problémát jelent egy-egy orvos elvesztése is. Megszűnt a külföldről jövő utánpótlás, mert eddig a környező országok magyarlakta területeiről érkeztek hozzánk orvosok, de ez öt éve már teljesen elapadt. Ugyanez a tendencia jellemző a szakdolgozókra, itt még a pályát, a szakképzési rendszert választók száma is radikálisan lecsökkent. Sikerült ugyan megakadályozni azt a létszámhiányt, amit az ügyvédi letétbe helyezett felmondások aktivizálása jelentett volna, de a folyamatos elszivárgás egyre nagyobb problémát jelent.

Arra a kérdésre, hogy megoldható-e ez a helyzet fizetésemeléssel, Rácz Jenő kifejtette, az előidéző okok rendkívül összetettek. A bérekben nem versenyezhetünk Nyugat-Európával, a sokszoros különbséget a hazai viszonyok, finanszírozási körülmények között egyik pillanatról a másikra egyszerűen nem lehet kipótolni. A most beígért béremelésnél a hazai viszonyok között nem lehet többet adni akkor sem, ha ezzel a problémát nem sikerült megoldani. Egy bérfelzárkóztatási program mellett egy olyan életpályamodell kialakítására van tehát szükség, amely hosszú távon is kiutat mutat a jelenlegi krízishelyzetből.

A probléma nem csak általában, konkrétan is megjelent a megyei kórházban, hiszen jelenleg szinte nincs olyan osztály, ahova ne tudnának felvenni orvost és nővért. Ez ma már érzékelhető gondot jelent a napi működésben is, jellegéből adódóan azonban elsősorban a sürgősségi ellátásban - hangsúlyozta Rácz Jenő, aki országos beosztása mellett a megyei kórház főigazgatója.