Ki szeretne 120 évig élni?

Egy tudományos előadás részeként hangzott el ez a történet az MTA Veszprémi Területi Bizottságán prof. dr. Kosztolányi György szájából, aki egyetemi tanár, akadémikus, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke. Az orvosprofesszor a hosszú élet genetikai alapjai, társadalmi feltételei és következményei témakörben osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A 120 évet, mint az emberi életkor legvégső, elérhető határát nem véletlenül említette, mert több tudományos kutatási eredmény is erre jutott. Ezt támasztja alá többek között a Hayflick-teória. Ennek alapján az embrióból vett sejttenyészetek ötven osztódásra képesek, majd megöregszenek, elhalnak. Az időtartam, amíg ez bekövetkezik, 100-120 évnél semmiképpen nem lehet hosszabb. Azaz a biológiai óránk ennyire van beállítva, a sejtek öregedését nem lehet megállítani. (Érdekesség, hogy a daganatsejtek kivételek, ezek az osztódást követően sem halnak el.) A nagyon idős, 100 év feletti emberek általában már nem egy adott betegségben halnak meg, hanem egyszerűen leállnak az életfunkcióik.

Kosztolányi professzor több szempontot, több tudományos megközelítést felvillantva mutatta be az öregedés folyamatát. Így külön beszélt az öröklött keretekről - ezen belül a biológiai és a genetikai körülményekről - és a hozzáadott lehetőségekről. Utóbbi témakörben az orvostudomány, a társadalom- és a gazdaságtudomány, valamint politika eszköztárát is bemutatta.

A professzor ismertetett egy olyan kutatási eredményt is, melynek során 1055 száz évnél idősebb ember génállományát vizsgálták. Ezt követően "nagy csinnadrattával" bejelentették, hogy megtalálták az öregedésért felelős gént, amely a vizsgált személyek 77 százalékában jelen volt. Pár év elteltével azonban kiderült, hogy a vizsgálat során tévedtek, az a bizonyos gén csak a 37 százalékukban volt jelen, ami viszont már elhanyagolható arányt jelent.

A genetikai okok elemzésére igen jó lehetőséget jelent az egypetéjű ikrek vizsgálata. A professzor erről a területről is említett egy példát: az egypetéjű ikreknél a statisztikák szerint az elhalálozásuk között átlagosan három év a különbség, még kétpetéjű társaiknál (azaz azoknál, akiknek a génállománya eltérő, egyszerűen csak testvéreknek tekintendők) ez a különbség a duplája, azaz hat év. Ez legalábbis elgondolkoztató - tette hozzá.

A genetikai meghatározottságra szokták példának hozni azokat a földrajzi területeket, ahol az átlagosnál jóval magasabb a 100 éven felüliek aránya. Az egyik ilyen hely Japánban az Okinava-sziget. Kosztolányi professzor azonban felhívta rá a figyelmet, hogy ezeken a helyeken - így Okinaván is - az emberek általában jóval egészségesebben élnek, és főleg egészségesebben étkeznek, mint a fejlett világban. Könnyű ételeket fogyasztanak, sok gyümölcsöt, zöldséget, valamint jóval stresszmentesebb az életük.

Előadásában több érdekes statisztikát is bemutatott. Az egyikből az derült ki, hogy a magyarok életkora a lengyelekhez és csehekhez hasonlóan alakul, 1989-ig lassan emelkedett, ekkor azonban mindhárom országban robbanásszerűen megugrott. Erre semmilyen ésszerű magyarázat nincs, sem a gazdasági körülmények, sem az orvostudomány nem fejlődött annyit, hogy indokolná. Maradt, mint lehetőség, a szabadság, a szabadságérzet hatása - tépelődött a professzor.

Szólt az őssejtkutatások eredményeiről is, elfogadva, valóban vannak eddig nem ismert lehetőségek emberi szövetek, szervek előállítására, de a csodavárástól óvott.

Őrizzék meg derűjüket, frissességüket

A 70 esztendős Kosztolányi professzor összegzésképpen elmondta, az életkor egyre jobban kitolódik, a társadalmaknak, a politikának erre a helyzetre meg kell találni a választ. A 20. század a javak újraelosztásáról szólt, a 21. pedig a munkaidő újraelosztásáról fog szólni. Az idősebb generációnak valamilyen módon tehermentesíteni kell a 40-70 év közötti, a társadalom túléléséért legtöbbet tevő korosztályt. Személy szerint azt gondolja, a karrierépítés, a család működtetése terhétől megszabadultak őrizzék meg frissességüket, derűjüket, nyúljanak vissza a gyerekekhez, egyéni és társadalmi szinten is vegyenek részt a gyermekek nevelésében, gondozásában.