Kokárdánál csak egy biztos: a középső szín a fehér

A középső szín a fehér, ebben minden szakértő egyetért, abban már kevésbé, hogy a magyar kokárda kívül pirossal vagy zölddel kezdődik-e. Időről időre felmerül ugyanis, hogy a legtöbb magyar által viselt nemzeti jelkép, a kívül piros belül zöld szalagcsokor, valójában olasz jelkép.

De kezdjük az elején. A legtöbben a francia forradalom idejére datálják a kokárda születésnapját. Miszerint a forradalmárok Párizs vörös és kék színeiből, illetve a Bourbonok fehér színéből készített csákórózsákat tűztek kalapjukra. Innen aztán elterjedt a világon több felé, s az amerikai függetlenségi háború katonái ép úgy viselték színeiket, mint az 1848-as nagy európai forradalmak lázongó tömegei. Ezzel az általános felfogással szemben Rainer Pál, a Veszprém Megyei Múzeum történésze elárulja, a történelemben már jóval korábban is előfordult ez a jelkép. - Mind a nemesek, mind a katonák már a középkorban hordtak különböző csákórózsákat, melyek színeivel jelezték, melyik úr szolgálatában állnak.

Egyes források szerint az első kokárdát Szendrey Júlia varrta Petőfi Sándor kabátjára, hogy azt viselve szavalja el a Nemzeti dalt. Az általa készített szalagcsokor -  Than Mór festményének tanúsága szerint - kívül piros, belül zöld volt. Tévesen, mert a kokárdaolvasás hivatalos felhasználói kézikönyve szerint a kokárdát igenis belülről kifelé kell "olvasni" ha nem így teszünk, akkor az olasz zászló színeivel ékeskedünk. A helyes színsorrend tehát: kívül zöld belül piros és így is hordta minden márciusi ifjú - olvasható például a Magyarok Szövetsége honlapján, s vélekednek egyes szakemberek.

- Tudomásom szerint nincs olyan korabeli ábrázolás, amely bármelyik vezető politikust kokárdával ábrázolná - fejezi ki egyet nem értését Rainer Pál - sőt Vasvári Pált leszámítva, a márciusi ifjakról sincs ilyen kép. A Barabás Miklós rajza alapján Petőfiről készült litográfián - az egyetlen, melyet valóban hitelesnek tekinthetünk - a lánglelkű költő egy magyar címert visel a mellén és nemzeti színű szalagot a karján. A sokak által ismert festmények, rajzok valójában az 1890-es évekből, a forradalom 50 éves évfordulójáról származnak, melyeket már megszépített az időbeli messzeség. Sokkal valószínűbb - folytatja a történész - hogy a kokárdát elsősorban a szegényebbek, az utca népe viselt, akik nem tudtak méretesebb nemzeti színű szövetdarabhoz jutni, ám mégis jelezni kívánták hovatartozásukat. Feljegyzett érdekesség egyébként, hogy a szabadságharc ideje alatt a császári hadsereg az erdélyi szász településeken fekete-sárga Habsburg kokárdákat osztott a nép között.

A trikolór használatát ugyancsak a francia forradalomtól szokták eredeztetni.  A magyarok esetében pedig leginkább 1848-hoz köti mindenki - már ha köti egyáltalán, mert valljuk be, kevesen gondolkodnak el, miért éppen ez a három szín lett a miénk. Rainer Pál azonban elárulta, jóval korábban kezdődött a történet.

- A vörös és az ezüst sávok, ahogyan a pirosat és a fehéret a heraldikában hívjuk - az Árpád-ház ősi színei, melyek a sávos zászlókon és a kettős-keresztes címereken is szerepelnek. A 15. században jelenik meg a címerben a Fátrát, a Mátrát és a Tátrát - a Kárpátok három vonulatát - jelképező zöld színű hármashalom. Kevesen tudják, de a felvidéki Pónik faluban találtak egy a 14. századból fennmaradt freskót, ahol már láthatóak piros-fehér-zöld zászlók kevert színsorrendben. Mindeközben más freskókon láthatunk olyan zászlókat is, melyeken a három nemzeti szín mellett barna, sárga és más színek is megjelennek. Amikor Mária Terézia 1764-ben, a Szent István rend létrehozásakor megkérdezte Esterházy kancellárt, melyek is a magyarok színei, az csak a vöröset és a zöldet említette - meséli a muzeológus.

Vajon mit jelent valójában ez a nap a magyar emberek számára: Egyeseknek mindössze munka- és iskolaszünetet. A diákok közül ki jobban, ki rosszabbul viseli a kötelező megemlékezéseket, "tavalyi mondókákat", - tisztelet a kivételnek, mert vannak, akik tényleg átérzik az ünnep jelentőségét. Végül is korosztálytól független, hogy ki miként ünnepel. Nicsak, itt vannak még a névnaposok is - az Elektrák, Keledek, Kelemenek, Kelemérek, Kelenek, Kristófok, Krisztoferek, Ludovikák, Lujzák, Lukréciák, Perennák, Sudárok, Sudárkák, Zakáriák és Zakariások - s a születésnaposok, Hajnal Tamás, Éva Longoria és a Cseh-Morva Protektorátus - meg Julius Cesar, aki belehalt. Ezúton is köszöntjük őket!