Labda és AK 47-es - A palánkok alól Afganisztánba ment

Naná, hogy nem így történt. A bulizós, csak a sportágnak élő fiatalember az évek alatt alaposan megváltozott, ahogy ezzel párhuzamosan a tervei is. Visszavonult és megnősült. 

Amerika helyett Magyarország, Los Angeles helyett Veszprém. Eleinte, saját bevallása szerint, nagyon csalódott volt, aztán rájött, hogy sok minden van a győzelmen kívül is, amiért érdemes küzdeni.

- Abbahagytam a játékot és dolgozni kezdtem - meséli Szokolik Gergely (Gergő), aki évekig volt a veszprémi kosárdrukkerek kedvence, a csapat motorja. 

- Afganisztánba utaztam, ahol NATO-bázis kiépítésében vettem részt, Kabul mellett. Egy új tábor telefonos, internetes hálózatát alakítottuk ki.

"Afganisztánba utaztam, ahol a NATO-bázis kiépítésében vettem részt, Kabul mellett"
(Fotó: archív)

- A gyűrűk alatt is történnek rázós dolgok, de ez azért kissé más.

- Friss házasként az első két hónap és az utolsó hetek a feleségem nélkül szörnyű nehezek voltak. Interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot, esténként órákig tudtunk így beszélgetni. 

Ami az izgalmakat illeti: természetesen zárt területen voltunk, de azért a vállról indítható rakétáknak könnyű célpontjai lehettünk volna. Szerencsére megúsztuk.
 
- Szórakozási, sportolási lehetőségek?

- Meglehetősen unalmas volt az élet, minden nap ugyanúgy telt, kivéve a szombatot. Akkor lehetett piacozni, kikapcsolódni. Volt egy bár is, ahol egy nap két doboz sör volt a fogyasztható mennyiség. 

Egyébként esténként elsősorban sportoltam. Kitűnő létesítmények voltak, sportcsarnok, műfüves focipálya, konditerem. Rászoktam a thai boxra, meg persze kosaraztunk, keményen. Huszonegy nemzet gyűlt össze, de a legtöbben az amerikaiak voltak, akik közül többen is kitűnően játszottak.
 
- Elugorhattatok volna edzőmeccsre a VESC ellen.

- Ha néhány hónapot együtt játszunk, akkor valószínűleg nehéz perceket okozunk volt csapatomnak. Egyébként folyamatosan figyeltem az eredményeket, sőt a rangadók után telefonon is beszéltünk. Például a Salgótarján elleni meccset követően Bovánovics Miklóstól kérdeztem a részleteket.
 
- Gondolom a falakon kívül egészen más volt az élet.

- Többször is sikerült kiszöknünk egy amerikai fiúval. A lehető legátlagosabb autóval, civilben nézelődtünk. Mintha a középkorba csöppentünk volna. Elképesztő körülmények vannak, gyerekek futkároznak AK 47-es géppisztolyokkal, miközben Kabul központjában öt csillagos szállodák mellett, teljes ellátást nyújtó boltokban lehet vásárolni. 

Érdekes élmény volt, amikor elénk vágott egy autó, a platón fekete ruhás, álarcos fickók ültek gépfegyverekkel. Rémülten vártuk mi fog történni, de azért a kamerát felraktam a műszerfal tetejére és folyamatosan csattogtattam. Nem törődtek velünk.
 
- Feltételezem a sport múlt átsegített néhány nehéz percen.

- Biztos, hogy volt benne szerepe, hiszen itt is, ott is fontos tulajdonság az alkalmazkodás. Mi ezerkétszáz fős táborban dolgoztunk, de voltak tizenötezres hasonló létesítmények is. 

Négyezer méter magas hegyek között, ezernyolcszáz méteren éltünk. Nyáron hőség, télen nagy hideg volt. Az anyagi feltételek vonzottak, de még egyszer nem mennék el.