Májusi história: így foglalták el a törökök Veszprém várát 1552-ben

Az előzmények

1552 áprilisában a veszprémi vár hajdúi Budától délre, a Besnyő és Százhalom közti Földvár nevű falu közelében megtámadták a Budáról Fehérvárra tartó Hamza béget, akit oda szandzsákbégnek nevezett ki Khadim Ali budai basa. A rajtaütés során a hajdúk a béget elfogták s néhány kiváló janicsárt is megöltek. „Ali, megrendülve barátjának, Hamzának, ennek a jeles férfiúnak nem várt esetén ... a többi parancsnokkal tartott gyűlésen elhatározta, hogy Veszprémet ... ostrom alá veszi, mivel az őrség onnan gyakran kitör, hogy öldököljön, állandóan zsákmányt hajt el, s az utasokat lemészárolja és fogságba ejti.”

A veszprémi vár

„Az a vár egy elnyúló sziklán fekszik, s régi s nem is nagyon erős fal veszi körül. A nagy és magas temploma középen van. Körüs-körül meredek domboktóI és hegyektől övezett völgyben fekszik a város, a völgy két oldalán házsorokkal és néhány templommal.”

Kik védték a várat?

A vár őrségéről és parancsnokairól nagyon lesújtó véleménnyel voltak a kortársak:

„Veszprémnek Paksi János volt a parancsnoka, aki csak annyiban értett a katonáskodáshoz, hogy családja nemesi származású volt.”

Ráadásul éppen azokban a napokban „Paksi János veszprémi kapitány Ferdinándhoz (a királyhoz) távozott, hogy segítséget és pénzbeli támogatást kérjen, és közben őrségül csak néhány gyalogost és rendezetlen paraszttömeget hagyott hátra.” Más források szerint „Paksi János nem a királyhoz, hanem a feleségéhez ... ment el ... Bűne miatt Paksi kötelet érdemelt volna, de a jóságos király csendben hagyta az ügyet, sőt a komáromi kapitányságot neki adományozta.”

Súlyosbította a helyzetet, hogy „a parancsnok gondatlanságából és kapzsiságából a zsoldos katonáknak a számát csökkentették, s helyükbe szabad gyalogosokat – hajdúkat – fogadtak fel, akik mintegy megszokták, hogy rablásból élnek, viszont vezérek parancsaihoz nem szoktak hozzá, s szokásuk volt egymással véresen összeverekedni, a várost hanyagul védték.” Május 14-én is jelentették Veszprémből a királynak, hogy a várban a szabad hajdúk és a magyar gyalogosok között olyan véres verekedés támadt, hogy több embert megöltek.

Felvonul a török sereg

A törökök tíz „baljemez” (faltörő) ágyúval vonultak fel Veszprém ellen. Május 20-ra körülzárták Veszprém várát. „Amint Ali körülvette a várat, parancsot adott szolgáinak, hogy sátrait a közeli hegyen feszítsék ki, s ezektől nem messze, vesszőkosarakba rakott földdel sáncokat emelve állítsák mögéjük az ágyúkat.”

A török tüzérség valószínűleg a Jeruzsálem-hegyen ásta be magát, az ágyúkat a vár nyugati falával és két ágyús rondellájával szegezték szembe. „Azok a parancs teljesítéséhez buzgón hozzáfogtak, a várból azonban nagy skorpióágyúkkal, azokra irányozva, akik dolgoztak, lőni kezdtek, úgyhogy, miután átlőtték a vezéri sátrat is, s néhány szolgát a golyók szétszaggattak, a törökök arra kényszerültek, hogy egy másik hegyre vonuljanak át, s ott jelöljék ki a tábor helyét. A között a két hegy között van egy hosszas, kies kertektől és legelőktől övezett völgy. Ezt a lakosok Apátnő völgyének nevezik (ma: Betekints-völgy). Ezt a völgyet a török testőrkatonák foglalták el. A többiek a közeli dombokat és völgyeket széltében-hosszában megszállták, amint a csauszok ezt kijelölték. Két helyen emeltek sáncot, úgyhogy nyugatról is, meg északról is ágyúkat helyeztek el, s a várfalakat nagy erővel törték.”

Segítségre nem számíthattak

Közben a királyi főparancsnokság – elsősorban Miksa főherceg – kísérletet tett, hogy segítséget nyújtson az ostromlott Veszprémnek.

A főherceg utasítása, miszerint induljanak Veszprém felmentésére, eljutott Magyar Bálinthoz, Szigliget és Fonyód parancsnokához is, aki azonban visszautasította a parancsot arra hivatkozva, hogy ő 23 lóval (lovassal) szolgál, bár csak 20 lóra kap zsoldot, de azt sem kapja meg rendesen.

Ezalatt „Ali basa hét álló nap és éjszaka ágyúztatta megszakítás nélkül a falakat, de ez alig veszélyeztette volna a mieinket. Ugyanis Vas Mihály, a vár védője serényen és ügyesen látta el tisztét, ha a vaktában összecsődített sokaság a legrosszabbkor nem követeli a zsoldját (persze tudták, hogy nincs pénz, azért nem fizetnek), és zendülésben nem tör ki. Így aztán a falakról lehajigálták a zászlókat, feltörték a befalazott helyiségeket, ahová a püspökség és a káptalan drágaságait, valamint sok nemes ember holmiját rejtették, mindezt kirabolták, és Mihály tilalma ellenére szétfutottak.”

A várból csoportosan kezdtek szökdösni a hajdúk. Ezeket Ali „az Apátnő völgyébe vezettette, s ott nagy kegyetlenséggel egy szálig leölette őket. Fehérlő csontjaik még most is láthatók, halomban heverve.”

Az őrség látva, hogy szökéssel nem menekülhet, egy Székely Tamás nevű katonát küldött le hadikövetül a török táborba. Ali basa ígéretet tett, hogy ha a várat átadják, az őrség szabadon elvonulhat.

„Mind levágták őket benne”

A kapituláció feltehetően június 2-án következett be. A korabeli források szerint a török csapatok először hagyták elvonulni a vár őrségét. Mikor azonban bizonyos távolságra voltak a vártól, a török lovasság nyomukba eredt, nagy részüket lekaszabolták, néhányukat fogságba ejtették, köztük Vas Mihályt is. Június 7-én Beke György levelében azt írta Nádasdy Tamásnak: „Beszprimet heted napra vették meg, még meg nem vehették volna, ha hitre meg nem adták volna, de hitre adták meg, s mind levágták őket benne.”

Veress D. Csaba Várak a Bakonyban c. könyve alapján