Tavaly szeptember óta Baán Izsák perjel vezeti a bakonybéli bencés monostort

– Közösségünk egyelőre nem önálló, monostorunk a Magyar Bencés Kongregáció része, a Pannonhalmi Főapátság függő perjelsége, de nagy autonómiánk van. A bencés rend filozófiája az, hogy minden egyes közösség lehetőleg legyen önálló, ezek szerveződnek egy kongregációs szövetségbe, melyek világszintű szervezete a konföderáció. Ez a helyi közösségekre építő struktúra, az egyes kongregációk számítanak szerzetesrendnek, a központi képviseletünk Rómában van – ismertette Izsák atya.

Elmondta, a századok folyamán Magyarországon történelmi okok miatt a kisebb monostorok elvesztették önállóságukat – a bencéseket Pannonhalma alá sorolták –, a szocializmus idején pedig meg is szűntek. A rendszerváltás után az újjáéledő monostorok mind azzal a szándékkal születtek, hogy előbb-utóbb újra önállóak legyenek. Ennek létszámbeli és anyagi-emberi stabilitási feltételei vannak.

Hazánkban a tihanyi és a győri monostor önálló, a bakonybéli úton van efelé.

– A rendi vezetés is úgy tekint ránk, hogy közösségünk járja a saját útját, de egyházjogi szempontból nem adottak még az önállóság feltételei. Ehhez hat örökfogadalmas szerzetes kell – a közösségünket jelenleg öt örök-, két ideiglenes fogadalmas szerzetes, továbbá egy novícius alkotja – és egy önálló spirituális út, ami már jó ideje megvan. Emberi számítás szerint néhány éven belül, ha az Úristen is úgy akarja, elérjük a teljes önállóság küszöbét.

Lényeges különbség a monostorok között, hogy az önállókban a szerzetesek választják elöljárójukat, a nem önállókban a felettes elöljáró nevezi ki a közösség véleményét figyelembe véve.

– Halmos Ábel atya 2007 óta volt közösségünk elöljárója, nagyon nehéz helyzetben vette át a vezetést, elkísérte mind a közösség, mind a monostor fejlődését ezen az úton, melynek végső állomása a millenniumi nagy fejlesztés volt. Ez idő alatt létszámban is gyarapodtunk, háromról nyolc főre. Ábel atya, Cirill főapát és a közösség együtt gondolkodásának eredményeként született meg a döntés az elöljáróváltásról. A közösség úgy gondolta – fél év alatt érlelődött meg, a főapát is rendszeresen jött, végigkísérte a folyamatot –, hogy én lehetnék az utód, a főapát pedig ezt megerősítette. A békesség, valamint a folytonosság szellemében zajlott ez az együtt gondolkodás és a váltás.

A váltást még egy tényező generálta. Már régóta érlelődő gondolat volt a monostor és a plébánia élesebb elhatárolása, a szoros összefonódást természetszerűleg az elöljáró személye is meghatározta. Ábel atya viszi tovább a plébániát, Izsák atya feladata a szerzetesi közösség lelki és a monostor intézményi vezetése. A személyi változás a főbb irányvonalakat nézve nem jelent nagy irányváltoztatást a közösség életét tekintve.

– Személyiségeink különbözősége miatt nyilván van különbség, de alapvetően az eddigi úton haladunk tovább. A saját életemben sem jelent radikális változást. Bizonyos feladatkörökben eddig is vezetőként voltam jelen, most összetettebb a feladatköröm – a közösség lelki vezetése, tanítással, ez a leghangsúlyosabbja ennek a feladatkörnek, a monostor irányítása, munkahelyi helyzetek kezelése, társadalmi életben való szerepvállalás, kapcsolattartás egyházi közösségekkel – és nagyobb a felelősségem.

Évekig jártam tanítani Rómába, a bencés egyetemre, ezt most el kell engednem, hosszabb távolléteket vezetőként nem tudok vállalni. Számomra mindez áldozatot is jelent, de azt gondolom, ez része a megszólíttatásomnak, hogy ami adományként vagy ajándékként az Istentől adatott, azt kamatoztatni tudom a helyi közösségben s általa a magyar egyházban is.

A „szíven talált” emberek zárt világa, a benedeki regula és a külvilág felé való nyitás összeegyeztetése napjaink izgalmas kérdése.

– Egyrészt van egy erős vágy közösségünk részéről, hogy a világtól távolságot vegyen, a szerzetesi élethez kell, hogy határaink erősebbek, körülhatárolhatóbbak legyenek, legyenek védett tereink és időink. A korábbiaktól eltérően azt kérjük a zarándokoktól, szállóvendégektől, betérőktől, akik imádkozni, elcsendesülni jönnek hozzánk, tartsák tiszteletben belső védett tereinket. Nemsokára elkészül az új közösségi házunk, ezáltal kikerül a monostorból több funkció, ott lesznek a hittanórák, a kóruspróbák, az egyházközségi összejövetelek.

A bakonybéli szerzetesek hírlevélben adnak hírt életükről, gondolataikról, aktívan jelen vannak a közösségi oldalon, ételrecepteket osztanak meg, egyedülálló kezdeményezésük a nagyböjti, majd már két alkalommal is az adventi YouTube-os playlist-összeállításuk. Minden szerzetes megjelölt zeneszámokat, s mivel életkorban, zenei ízlésben nagyon különbözőek, a paletta sokszínű lett, volt gregorián, kórusmű, dzsessz, rock, soul, s bármily meglepő, viking dead metal, amerikai nu metal és heavy metál is. Jó visszajelzések érkeztek, sokan írták, összekötő kapoccsá vált a zene.

– Érdekes kérdés egy szerzetesközösség viszonyulása a virtuális térhez, a közösségi médiához. Életünk küldetésének része megosztani másokkal valamit abból, amit mi az Istenből megtapasztalunk. Mivel korlátozott, hány embert tudunk itt befogadni, fontosnak tartjuk használni azokat a csatornákat, melyeket a nagyvilág használ, megosztani általa a tanúságtételeket. Eldöntöttük, hogy közösségként szeretnénk jelen lenni a világhálón, hírt adni életünkről, számunkra vállalható formában. Sokat gondolkodtunk a médiáról, az internetről, a telefonhasználatról.

Az internethasználat idejét jelentősen csökkentettük, csak munkaidőben használjuk. A közösségi médiában arcunkkal, lelki nyíltságunkkal vagyunk jelen. Lelki tartalmakat osztunk meg, de például János testvér, aki a közösség étkeztetéséért felel, jó humorú, jó tollú, a médiában a gasztrovonalat viszi. Ahogy ezt teszi, abban benne van a mi szerzetesi életünk és az ő belső útjai is. Ez érték. Igen, a zenei ajánlásunkban voltak metál­számok is, ami sokakat meglepett, ugyanakkor meg is szólított embereket. Voltak rossz tapasztalataink is a közösségi médiával kapcsolatosan. Azt gondolom, védjük magunkat erős határokkal, ugyanakkor ne mondjunk le arról, hogy ami értékként megszületik, azt kommunikáljuk azok számára, akik nem tudnak hozzánk eljönni.

Tíz éve az indiántábor résztvevője

Izsák atya 2001 óta él a bakonybéli monostorban.

A római Szent Anzelm Egyetemen doktorált, a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos munkatársa, a Lectio Divina könyvsorozat szerkesztője, tudományos könyvek szerzője.

Kutatási területe a korai szerzetesség történelme és irodalma, a szerzetesség teológiája, a monasztikus spiritualitás és az ökumenizmus.

Énekel, kórust vezet, gitáron játszik, tíz éve Fekete Köpenyként részt vesz a bakonyi indiántáborokban, megjárta az El Caminót.