A csingervölgyi bányászélet emlékeit mutatják be a séta szervezői

A geotúra vezetője Horváth Károly nyugalmazott bányamérnök, aki a bánya rekultivációján is dolgozott. Akinek vannak emlékei a szeptember első vasárnapján tartott legendás bányásznapokról, hajlamos azt hinni, hogy Ajka térségében mindig is létezett a bányászszakma. Pedig a helyiek főleg fakitermeléssel foglalkoztak, hiszen erdejük volt bőven. A felső-csingeri barna kőszenet, melyre a Széchenyi István által elindított balatoni gőzhajózás is számított energiaforrásként, a 19. század közepén kezdték kinyerni.

A mélyművelés még később, 1870 körül kezdődött itt, cseh és német bányász vándoriparosok közreműködésével. A szenet a kikötőkbe kezdetben lovas kocsikkal szállították, majd a tárnák nyitásával párhuzamosan az 1871-ben megépült Celldömölk–Veszprém vasútvonalhoz két éven belül hozzácsatolták a hat kilométeres bányászati vasúti pályát. A szerencse csillaga ekkor ragyogott fel Csingervölgyben, mely a szénnek köszönhetően sokáig jóval nagyobb jelentőségű volt Ajkánál. Bányászkolónia települt ide bolttal, iskolával, és ahogyan a mélyben haladt előre a kitermelés, úgy költözött tovább a kolónia is Alsó-Csingervölgybe.

Napi 12-14 órás föld alatti munka, néha felfoghatatlanul nehéz körülmények között – érthetően nagyon vallásos volt a bányászközösség. Legismertebb védőszentjük Szent Borbála, aki szobrot kapott a városban, alakja szerepel Ajka címerében, a bányászegyesületek zászlóin, és a 2006-ban közadakozásból épült Boldog IV. Károly-kápolna harangján is, melyből mindennap 14 órakor felcsendül a bányászhimnusz (Szerencse fel, szerencse le) édes-bús dallama. Más különlegessége is van a Tomor Sándor plébános munkálkodása révén létrejött épületnek. Az oltárkép középpontjában Boldog IV. Károly áll, jobbján Krisztus, balján Szent Borbála. A templomhajó két oldalán családok által készíttetett színes üvegablakok; balról Brenner János, Apor Vilmos, Mindszenty József, jobbról Kaszap István, II. János Pál és Szalkaházi Sára portréja. Innen, a templomból indul a túra, melynek első látnivalója a szabadtéren sínre állított, 1890-ben készült Csingervölgy-mozdony, amely 1952-ig szállította a szenet.

A következő az az épületcsoport, ahol a világ első kriptongyára működött 1936 és 1944 között. Levegőből kivont nemesgázról van szó, amellyel izzókat töltöttek. Az eljárás feltalálója Bródy Imre, nevét viseli az ajkai gimnázium. Országos hírű vadászíró, Ajka díszpolgára nyugszik a közeli, alsócsingeri temetőben; 47 lépcső felfelé az erdei teraszhoz, amelyen a második sír Molnár Gáboré.

A temetőlátogatás után érünk a régi bánya bejáratához. Ez volt az Ármin bánya külszíni része, melynek névadója Riethmüller Ármin, az egyik neves bányaigazgató, akinek a sírját éppen a séta kapcsán sikerült megtalálni Veszprémben Raffai Csilla és Lovassy Klára segítségével. Horváth Károly itt mesél a különböző vágatokról: a vízszintes táróról, illetve a lejtős és a függőleges aknáról. Egyszer volt alkalmam fotós kollégámmal az Ármin bánya függőleges aknájába alászállni. A szűk liftben nekünk is szólt a bányászköszöntés (Jó szerencsét!), lent pedig egy időben, de külön helyszínen láthattuk a legrégebbi és legújabb technológiát: a csákányos kézi fejtést, illetve a Veszprémi Szénbányák akkori büszkeségét, exportcikkét, a fejtőpajzsot.

2004, a bánya bezárása óta a járat földfelszíni félköríves bejárata befalazva, de fölötte még ott a Jó szerencsét! felirat. Mint hallottuk, minden az egykori használati állapotban van – ha egyszer felébredhetne Csipkerózsika-álmából, lehetne itt is egy bányászmúzeum. Minden a város tulajdonában van, azonban sejtjük, milyen sokba kerülne egy ilyen beruházás. A hajdani osztályozóból, az üzemépületekből akad még néznivaló régi újságokkal, ott felejtett gumicsizmával, a korabeli fürdő megőrzött szerény körülményeivel. Látjuk, milyen volt a lámpakamra, honnan indultak útjukra a csillék, s megtudjuk, mi is volt az a leszállómárka (háromszögletű, számozott alumíniumlapocska, amely, ha nem volt a helyén, azt jelezte, hogy tulajdonosa a föld alatt van, és ha már véget ért a műszak, meg kell keresni, mert lehet, hogy baj van).

Az ajkai városrendezési terv szerint a tavasszal kezdődött bontást és átalakítást követően az egykori bánya üzemterületének helyén pihenőközpont lesz, ha jut rá pénz. A bányászleszármazottaknak és az érdeklődőknek pedig azt javasoljuk, jelentkezzenek a bányavárosi túrára, amíg még láthatók helyszíni emlékek.