Legendák a gyorsuló időben – Messze még a téli szörnyűség, de már nem annyira

Augusztus 17.

Egyszer találkoztam vele, méghozzá Szarajevóban. Workshopot tartott a világ minden tájáról összesereglett filmeseknek, és aztán nem húzott azonnal a limóval a reptérre, hanem lehetett vele egy kicsit beszélgetni. Remek mesélő, és persze a valaha élt színészek egyik legnagyobbika. Robert De Niro ma hetvenhét éves. Éppen annyi, mint Mick Jagger. Szóval, mindjárt nyolcvan. Ez a döbbenetes az idő múlásában, amikor az ember hirtelen rácsodálkozik, hogy legkedvesebb rock and roll-hősei és színészlegendái immár nem fiatal harcosok, hanem többszörös nagypapák.

Akkor van egy kis majré a halhatatlanság körül.

Vagy legalábbis a kimért élet kapcsán, és hogy miként múlt el mindez, mikor gyorsult fel az idő ilyen fenemód. Mondjuk csupán De Nirónál maradva, és egyáltalán nem részletgazdagon a Taxisofőrtől Az írig. Egy frappáns közhellyel szokás azt mondani róla, hogy a gengszterfilmek koronázatlan királya. Tegyük hozzá: is. Világítsuk meg néhány címmel, csak úgy kapásból. Aljas utcák, Huszadik század, New York, New York. Brazil, Jackie Brown, A rettegés foka, Angyalszív, Aki legyőzte Al Caponét, Nagymenők, A Keresztapa 2, A Szarvasvadász, A dühöngő bika. És ez tényleg csak kiragadás egy parádés életműből. Sokan mindent odaadnának egyetlen darabjáért.

Augusztus 18.

Van ennél még hihetetlenebb szám is. Robert Redford nyolcvannégy éves lett. A Sundance kölyök. Na, ennyit az idő múlásáról.

Augusztus 19.

Felhőtlen öröm az elrévedésben, hogy a minap volt a fekete macskák megbecsülésének világnapja is. Tehát nemcsak úgy általában bármiféle és mindennemű macskáké, hanem a feketéké. Szerintem az jó, hogy mindennek van már világnapja, ez meg különösen felvillanyoz. Mert az van, hogy az ókori Egyiptom kultúrájában ugyan kiemelkedő szerepet játszottak, ám aztán a babonaság elvitte a renomét, mint őszi szél a leveleket, ám mostanra talán visszaszerzik becsületüket, mint a kadarka.

Három meccs egy este a tévékben. A ciprusiak meccsét azért kihagyom, azoknak az időknek is végük, amikor mindent néztem, ahol valami gurult. A Fradira persze odaülök, ez kimoshatatlan a génekből, bármi történjék is a magyar fociban. Bajnokok Ligája-selejtező, az ellenfél a svéd Djurgarden. Az ellenfél bitang boldog volt, amikor kiderült számukra, hogy a Ferencvárost kapták, aztán később már nem annyira. Ez gyakran együtt jár a nagyarcúsággal. Nekem viszont kimondottan tetszik, amit látok. Bár nézők nélkül nézni rossz. De úgy tűnik, mint ha Rebrov mester kezdene leesni az eredménycentrikus unalomfociról. Bár azt továbbra sem értem, hogy az egyik legtehetségesebb játékosát, Varga Rolandot miért csak percekre teszi fel a pályára, ez már klassz volt. Támadó, végtelenül magabiztos játék. Ezzel a stratégiával tavaly a tartalékos és harmatgyenge Espanyolt simán haza lehetett volna vágni. A Celtic persze már egy másik kávéház lesz, őket majd a csoportkör morzsolja fel, ez van. A Fradi után a Bayern jön, annak rendje és módja szerint be is darálják az addig csodákat produkáló Lyont.

Augusztus 20.

Valami miatt mindig fordulópont. Gyérülnek a turisták, a zajszint lassan visszaszelídül a benzines kaszák éteri szintjére, gyülekeznek a fecskék a drótokon, mint Menzel úr és Hrabal úr remek filmjében a pacsirták a cérnaszálon. Ha hajnali ötkor felriadunk, még sötét van, este nyolckor pedig újra. Messze még a téli szörnyűség, de már nem annyira.

De ha már macskák: az imént értesültem, hogy létezik egy Rag Doll nevű macskafajta is.

Mind ez idáig azt hittem, hogy ez egy Aerosmith-dal címe.

Ez a helyes válasz arra az egyébként jogos kérdésre, hogy van-e élet a Földön a rock and rollon túl. Sőt, nem sokkal később azt is megtudtam, hogy van egy Ragga Muffin nevű macskafajta is, de ez már túl messzire vezet.

Találkoztam egy emberrel, elüldögéltünk egy darabig a bolt előtt a padon. Szegedi. Borokról tart kurzust a tanítványainak az egyetemen. Kívánom neki, hogy ez ősztől is így legyen. Vannak félelmeim. Azon a környéken, ahol egyelőre élek, tömegek húztak tizenkilencre lapot. Ezzel az erővel játszhatott volna nézők előtt is a Fradi.