A legrégebbi magyar harang szól Cseszneken?

– A cseszneki vár részben ma is látható falait 1424-ben húzták fel, a Garai-féle átépítéskor. Ekkor alakították gótikus lovagvárrá, ugyanis korabeli urai, a nádori család tagjai, akik Zsigmond idejében a királyt is helyettesítették olykor, kellőképp gazdagnak számítottak, volt erre vagyonuk. Várkápolnát is kialakíttattak. Azt sajnos nem tudjuk, pontosan hol helyezkedett el ez a régi kápolna. Azt sejtem, hogy a belső várban, azon a részen, ahol leomlottak a kövek, ahol hiányzik középen egy jelentős faldarab, a felső szinten lehetett. Később, amikor az Esterházyak tulajdonába került az erődítmény, egy új kápolnát is létrehoztak az alsóvárban. Az biztos, hogy a régihez a középkorban egy kicsi és egy nagyobb harang tartozott. Valamikor a XV. vagy a XVI. században készülhettek. A nagyról tudjuk, hogy 1762-re már nagyon rossz állapotba került. Beolvasztották és Győrben a másolatát készítették el. A kisebbiket viszont ma is megkongathatják Cseszneken – kezdte tájékoztatását Amberger Dániel cseszneki várkapitány, az intézmény vezetője.

Az elmondottak azért érdekesek, mert ez a középkori harang lehet az egyik legrégebbi fennmaradt darab, amit magyar nyelvterületen még használnak. Ezt egyelőre nem tudja bizonyítani Amberger Dániel, de ismertette mindazt, ami feltételezése mellett szólhat. Beszélt arról, hogy nem sok középkori eredetű harang maradt ránk, ugyanis a tatárjáráskor és a török időkben, a hadjáratok idején elpusztultak vagy elvesztek, az ellenség dúlásainak következtében. A világháborúk során is többet beolvasztottak, hogy fegyverek alapanyagaihoz használhassák fel az így kinyert fémet. Jelenleg a legrégebbi magyar harangnak a kalotaszentkirályit (Erdély) tartják, amelyen az 1481-es évszám szerepel, és a Pornóapátiban találhatót, ami 1492-ben – egyes források szerint 1460-ban – készülhetett. A nógrádszakáliról úgy tudják, 1523-ban öntötték – sorolta a várkapitány a szakirodalom adatait. A cseszneki viszont 1424 körül készülhetett, ám sajnos nem szerepel rajta dátum. Évtizedekkel ezelőtt Amberger Károly helytörténeti kutató, felmászott miatta a helyi katolikus templom tornyába, le is fotózta, ám a feliratait alig tudta kiolvasni.

– A cseszneki Kisboldogasszony katolikus templom az 1800-as évek első felében épült, 1850-re a tornya is elkészült. Ide került a várból a kisharang, először egy haranglábra, aztán a toronyba. Ami még fontos adalékkal szolgálhat az ügyben, hogy a „Hilf Gott Maria” gótikus szöveg található rajta. Kutatási dokumentumok alapján pedig a középkori Erdély német nyelvterületein gyakori a „Hilf Gott Maria beroth” felirat harangokon vagy valamelyik hasonló változata, akárcsak mezőségi és szilágysági, egykor színmagyar falvak harangjain is. Ezt a szakértők azzal magyarázzák, hogy egy-egy műhely terméke távoli területre is eljutott. Ezért lehet további vizsgálatokra érdemes a cseszneki harang és legalább azt el kellene fogadni, hogy az egyik legrégebbi magyar harang – hangsúlyozta Amberger Dániel és hozzátette: érdekesség még – legendák is keringenek a csesznekiek körében arról –, hogy egykor a várból elkerülő harangok elhelyezésekor némi feszültség keletkezett a faluban.

Ugyanis a református felekezet is szeretett volna nekik helyet adni. Ám aztán a sorsuk úgy dőlt, el, hogy a Mária feliratra hivatkoztak és a protestánsoknál nincs Mária-kultusz. Így a katolikusok kapták meg a harangot, amely mintegy hatszáz éves lehet a feltételezések szerint. A cseszneki református imaháznál lévő haranglábon és a bakonyszentkirályi református templomban, ahova korábban a cseszneki hívek is átjártak, tudomásunk szerint nem ennyire régi harangok vannak, ugyanis az eredetiek arra a sorsra jutottak, amit már említettünk: megsemmisültek a világháborúkban. Így újraöntésre, újbóli beszerzésre volt szükség.