Gyermek és kutya barátsága: tanulságos, szép történet

- Ha egy kisgyerek kutyákkal szoros együttélésben nő fel, akkor már nagyon korán megtanulja, mi is az alkalmazkodás - kezdi Ramasz Vanda. A fiatal édesanya így mesél tovább, Leó, a kisfia már születésétől fogva megtapasztalta, hogy kutyák élnek körülötte, és kezdettől fogva alkalmazkodtak egymáshoz: a kutyák hozzá, ő pedig a négylábúakhoz. 

Ez a kapcsolat azonban nem kontroll nélkül történt, hanem tervezett szabályok alapján. A kutyáknak is pozitív változásként kellett megélni az új családtag érkezését, ha Vanda azt akarta, hogy harmonikusan fejlődjön a kapcsolatuk. Leó számára természetes volt, hogy a kutyák igényeit is figyelembe véve zajlanak a napjaik. A kutyáknak is alkalmazkodni kellett a rövidebb sétákhoz, a kisbaba olykor kiszámíthatatlan napi ritmusához. 

- A gyerekek ösztönösen utánozzák azt, amit a szüleiktől látnak. Ezt jelzi például, hogy Leó még alig tudott járni, amikor már be akart kapcsolódni a kutyák etetésébe, természetesen a felügyeletemmel - fogalmaz Vanda, majd hozzáteszi: a pórázt a kisfia kezébe adta séta közben, így az ebek már a babakocsiban ülve is izgalmasabbá tették számára a közös útjaikat. Később megtanulta és természetes lett az is, hogy a kutyák ürülékét fel kell szedni a séta közben. 

A gyermek mozgásfejlődését is elősegítették a kutyák, hiszen motiválta a babát, hogy el tudjon jutni hozzájuk, hogy beletúrhassa kis kezeit a puha bundájukba. Miután Leó már nagyobb lett, egyre több közös pont alakult ki a mindennapjaikban, ugyanis a kutyáknak és a kisgyerekeknek is fontos a sok mozgás, a sok játék, a szabadban töltött idő, a különféle ingerekben gazdag környezet, a szocializáció fokozatos kialakítása és a szabályok következetes betartása. Mindeközben Vanda figyelt arra, hogy játék közben Leó soha ne használja játékszernek a kutyákat, hanem partnernek tekintse őket. 

- Már nagyon korán észrevettem azt is, hogy a kisfiam a kutyákból reakciót szeretne kiváltani a játék alatt, próbál egyszerű szabályok szerint, egyszerű tevékenységeket provokálni - jegyzi meg a fiatal nő. Felidézi, a közös móka alatt azt is megszokta a gyermek, hogy megossza másokkal a játékait. Később szívesen bekapcsolódtak a kutyák a bújócskába, ahol leginkább keresni segítettek Leónak, és leleplezték a Vanda búvóhelyét. A játékok elrejtése, megkerestetése is ebben az időszakban vált népszerűvé. A fogd-ereszd játékban Leó kitartása utánozhatatlan volt, három kutyát kimerített. 

A kutyák mindig aktív részesei voltak a család életének, érdekelték őket az emberi tevékenységek, szeretnek együttműködni velük, így spontán és szívesen bekapcsolódtak a különféle szerepjátékokba, a család pedig a viselkedésüknek megfelelően alakította a sátorba menekülős, várvédős játékokat. Az így folyamatosan fejlődő kötődés aztán már nagyon hamar motiválta Leót, hogy Édennel, a terápiás labrador kutyával részt vegyen a feladatokban, amiket előtte gondosan megfigyelt. 

Alig múlt egyéves, amikor egy gyakorlás alkalmával bekapcsolódott a hulahoppkarikás játékba. Ezután már kettejük, Leó és Éden számára kialakított akadálypályát tervezett Vanda, amibe memóriafejlesztő feladatokat is beépített. Azt is észrevette, hogy Leó ekkor még nem az édesanyját akarta utánozni, hanem a kutyák viselkedését követte. Sorra hajtották végre például a szlalomozást, bója kerülését vagy a taliga húzását, benne a legkisebb kutyával. A gyermek szívesen beleült a dobozba, aminek a fedelét Éden ki-be nyitogatta. 

A Buksi-suli kutyás bemutatóin, terápiás foglalkozásaikon a kisfiú is egészen pici korától jelen volt. Először még hordozóban vitte magával az édesanyja ezekre a helyekre, később aztán elérkezett az a pillanat is, amikor Leó megtanulta a parancsszavakat, és a plüsskutyáját tanítgatta. 

- Nekem is meglepetést okozott, amikor tudását a játék kutyával egy lovastáborban be is mutatta a résztvevőknek. Háromévesen már saját kutyáinknak is ad parancsot, és jutalmazza őket jutalomfalattal - említi Vanda. Arról is beszél, hogy a gyermek nagyon hamar megértette, a kutyáknak nem mindig ugyanaz tesz jót, mint neki. Tudja, hogy mit ehetnek meg és mit nem. Tudja, hogy a különböző korú, temperamentumú, képzettségű kutyáikkal szemben máshogy kell viselkednie, ismeri azt is, hogy a házon belül milyen egyszerű szabályokat kell mindenkinek betartania. Többször jártak vele az ajkai menhelyen, ismeri a gazdátlan kutya fogalmát, és természetesen szeretne a gazdájuk lenni, legszívesebben minden négylábút hazavinne, a családban nagyon sokat beszélnek a felelős állattartásról.

- Kutyáink puszta jelenléte tompítja a kisfiam bizonytalanságát bizonyos helyzetekben. Szörnyek nem léteznek, de ha mégis erről hall valahol, Leó tudja, hogy a kutyáink mindenképpen elriasztják őket - említ egy újabb példát Vanda. Azt mondja, az orvosoktól való félelem legyőzésében is segítettek a kutyáik. Miután Leó először elkísérte az ebeket az állatorvoshoz, otthoni szerepjátékban rendszeresen kezdte gyógyítani őket. Ez nemcsak arra tanította meg, hogy a beteg négylábúakról gondoskodni kell, hanem azt is segített elfogadni, hogy néha neki is meg kell látogatnia az orvosokat. 

E kitűnő kapcsolat és harmónia sikeréhez elengedhetetlen a következetes és kontrolláló jelenlét, a szakértő figyelem, hogy valóban minden résztvevő pozitívan élje meg az adott helyzetet, pillanatot. - Nem lehet csupán szabad folyást engedni a kapcsolatnak, mert bizonyos negatív élmények örökre nyomot hagyhatnak bennük. Viszont ha sikerül kialakítani ezt az összhangot, mindenkinek életre szóló tanulságokat, élményt, boldogságot ad - hangsúlyozza Ramasz Vanda.