Szakértő rendezte a gyümölcsszomszédok viszonyát a zirciek segítségével

Megújulnak a tavaszi metszés során a gyümölcstermő növények, ilyenkor kell megoldani azt is, hogy ne keresztezzék egymást ágaik, a meghagyottaknak legyen kellő helyük. A cél az, hogy ne ütődjenek össze és a fény bejusson a belső részekre is, ne árnyékolják egymást, különben kialakulnak a felkopaszodó ágak, s ha azokat megtartjuk, tulajdonképpen csak fát nevelünk, nem gyümölcsöt. A lényeg, hogy legyen hely a gyümölcsök fejlődéséhez, ha túl sűrűn helyezkednek el, mindegyiknek kevés lesz. 

Pálinkás Rezső portáján a gyakorlati bemutatót a kertészmérnök a jostával, azaz a ribiszkeköszmétével kezdte, amelynek ágai összeértek a körtefáéval. Megoldotta azt is, hogy ne zavarják egymást. A gyümölcsszomszédok viszonya hasznunkra rendezhető a kertben szerinte. Az egy-két éves, rügyekkel teli vesszőket hagyta meg, azokat tartja igazán értékeseknek. A földre lelógókat nem. 

Praktikus, erős szerszámát szintén megmutatta, az akkus meghajtású, elektromos metszőolló puskaravaszhoz hasonlatos résszel irányítható, ezért érdemes óvatosan bánni vele. Beállíthatja rajta, milyen vastagságú ágat vigyen el. A készülék számolja, hányat csípett le vele, azt is, mikor érdemes újra megolajozni. Arról ugyancsak beszélt Szíjártó Dénes, hogy a jostát, a ribiszkét, az egrest lehet szaporítani az egyéves vesszőkről: ha azokat ledugjuk a földbe, hogy csak kis részük, a tetejük látszódjon ki, akkor meggyökeresednek, ha be vannak locsolva rendesen.