2023.09.17. 08:00
A nőknek ékszer, a tudósoknak az elektron szó eredetét magyarázza
A görögök elektronnak nevezték, mivel dörzsölésre statikus áramot vesz fel. Az őskortól kezdve ékszereket készítünk belőle, és fizetőeszközként is használták. Legendás utat, szobát neveztek el róla, metálfényű őscsótányt, kihalt bogárölő darazsat találtak benne. A borostyán, bár ásványnak tűnhet, gyanta. Idén az év ősmaradványának választották.
Nemrégiben az év fajait mutattuk be az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának segítségével, most szintén a zirci intézmény munkatársainak közreműködésével az év ásványával, nyersanyagával és ősmaradványával folytatjuk a sort. A borostyán lett az év ősmaradványa, egy fosszilis gyanta. A legtöbben az ásványokhoz sorolják, de a keletkezését tekintve egyértelműen az ősmaradványokhoz tartozik. Törése kagylós. Nagyon sok változatának adtak külön nevet: szukcinit (balti borostyánok), dominikai borostyán, birmit (burmai), gedanit (Lengyelország, Litvánia, Ukrajna, Spanyolország), glesszit, goitschit (Bitterfeld környéke), kopalnit, krantzit, rosthornit, rumenit (Keleti-Kárpátok, Buzău), szimetit (Szicília). A görögök elektronnak nevezték, mivel dörzsölésre statikus áramot vesz fel, innen eredhetnek az elektron, az elektromosság szavak.
Nagyon szeretik hamisítani. Általában az avatatlan szem nem tudja megkülönböztetni a valódit a hamisítványtól. Az egyik elválasztási módszer a sűrűségen alapul, mivel az eredeti borostyánnak nagyon kicsi a sűrűsége, ezért úszik a víz tetején. Egy másik módszer szerint, ha egy felforrósított varrótűvel megérintjük a követ, és fenyőgyanta illata van a füstjének, akkor eredetinek lehet gondolni.
Már az őskortól kezdve ékszereket készítettek belőle és fizetőeszközként használták. A vele folytatott kereskedelemi útvonal neve borostyánút lett, ami a Baltikum és a Mediterráneum között volt, és Magyarország nyugati felén haladt át (Szombathely). Az ókorban, ahogy manapság is, hittek a gyógyító erejében. A középkorra „már csak” anyagi jelentőséget tulajdonítottak neki. Nagyon fontos szerepe van az fosszilis ízeltlábúak kutatásánál, ugyanis a legtöbb kiváló megtartású rovart borostyánokban találták.
Magyarországon Ajkáról került elő a legtöbb példány, de a feketekőszén-bányászat befejezésével – néhány beásott gödör kivételével – ez megszűnt. Fontosabb lelőhelyek még: Németország (Varnemünde), Oroszország, Libanon, Burma, Közép-Ázsia.
A késő krétában, mintegy 85 millió évvel ezelőtt Ajka környékén trópusi mocsárerdők voltak, amikből jó minőségű feketekőszén keletkezett. Ebből az üledékből került elő az ajkait nevű borostyánváltozat. Korábban már a magángyűjtők is tudták (Szabó István magángyűjtő szóbeli közlése), hogy vannak rovarmaradványok ezekben a borostyánokban, de szisztematikus kutatás nem volt eddig. Az utóbbi években Szabó Mártonék kezdték átnézni a köz- és magángyűjteményekben található borostyánokat, amikben az eddig ismert maradványok mellett több rovart is találtak. Az egyik a metálfényű őscsótány (Alienopterix santonicus). Ezen kívül leírásra került az Ajkanesia harmincipsziloni és az Amissidigitus belai, ezek a bogárölő darazsak családjába (Bethylidae) tartoznak, illetve a Spathiopteryx soosi, ami egy mára már egy teljesen kihalt darázscsalád tagja volt.
A XVIII. században I. Frigyes porosz király találta ki a borostyánkő szobát a berlini kastélyában, aminek a falait hatalmas borostyánból készült szobrok és borítások, valamint arany díszítette. Ezt 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajánlotta fel, és a szobát a Szentpétervár melletti Carszkoje Szeló-i Katalin-palotába szállították. A II. világháború során a náci katonák elvitték Oroszországból, és nyoma veszett.
A BTM kutatói, tudósai segítettek cikksorozatunk összeállításában: Katona Lajos Tamás és Keserü Ildikó.
