2023.10.15. 20:00
Neked hány barátod van? Itt a válasz, hogy mennyire barátkozó nép a magyar
A Veszprémben született, jelenleg is a városban élő Albert Fruzsina szociológust, a Társadalomtudományi Kutatóintézet Szociológiai Intézetének osztályvezető kutatóprofesszorát, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet egyetemi tanárát, a fenti címen megjelent kötet társ-, illetve több, a barátság témakörét körüljáró könyv önálló szerzőjét kérdeztük az emberi élet egyik, ha nem a legszebb alkotóeleméről.
Albert Fruzsina szociológus
Fotó: Fülöp Ildikó
− Mi a barátság?
− Ezt a kérdést nehéz megválaszolni, mert az, hogy erről mit gondolnak az emberek, életkoronként változik, de a definíciójára olyan társadalmi krízisek is hatással vannak, mint a pandémia. Ettől függetlenül van néhány állandó jellemzője a barátságnak. Először is, hogy önkéntesen választott kapcsolatról van szó, amely addig marad fenn, ameddig a résztvevő felek ezt akarják. A barátságot ugyanis nem védik szigorú normák, mint a családi kapcsolatokat. A másik alapelem a viszonosság. A barátságnak elengedhetetlen összetevője továbbá a meghittség, az intimitás is. A barátság nem feltétlenül egy konstans intenzitású viszony, hiszen a szoros kötelékek idővel meglazulhatnak, ám ettől a kapcsolat még megmarad.
− Mi, magyarok barátkozó nép vagyunk?
− Az 1980-as évektől rendszeresen végzett nemzetközi kutatások tanúsága szerint sokáig nem álltunk túl jól ebben a kérdésben. Szűk volt a magyarok társas mezője, azaz sokan nyilatkozták, hogy nincs barátjuk, ám viszonylag kevesen adtak számot arról, hogy sok barátjuk van. A ’80-as években készült felmérések azt mutatták, hogy a barátságok nagyon nagy része munkahelyi volt. Valószínűleg ez most is így van, noha a rendszerváltás után adott volt a lehetőség arra, hogy az emberek például civil- és egyházi szervezetekben is barátkozzanak egymással. Ez mégsem gyakran történt meg.
− A mostani folyamatok milyen irányba mutatnak?
− Javuló tendenciák figyelhetők meg. Valamennyi barátja ugyanis már van a nyilatkozók nagy részének. Jelenleg nagyjából 11 százalék mondja azt, hogy nincs barátja, míg a ’80-as években előfordult, hogy ez az arány a 40 százalékot is elérte. Manapság körülbelül 70 százaléknak 1-5 barátja van, ugyanakkor csökkent azoknak az aránya, akik kimondottan sok – azaz 6-nál több – baráti kapcsolatot ápolnak.
− A pandémia itt, Magyarországon mit tett a barátságokkal?
− A világjárvánnyal együtt járó lezárások elvették azokat a színtereket, amelyek a barátok találkozására adtak módot.
Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a személyes kapcsolattartás mennyire lényeges, hiszen az internetes sörözések és az egyéb virtuális összejövetelek nem tudták ezt pótolni.
A felmérésekből látható, hogy különösen a frissebb barátságok sínylették meg a nehéz időket. Ezekkel ellentétben a közeli, mély barátságok jellemzően nemigen bomlottak fel.
− Vita tárgya, hogy idősebb korban kialakulhat-e barátság? A szociológus miként látja ezt?
− Kialakulhat, de ritkán. Akárcsak ma, már harminc éve is azt az eredményt hozzák-hozták az adatfelvételek, hogy minél idősebb valaki, annál kevesebb barátja van. Az időskori kapcsolati beszűkülés miértjére különféle elméletek vannak. Az egyik szerint egyfajta minőségi szelektálásról van szó, vagyis az értékes kapcsolatokat tartják meg az emberek. A másik a nyugdíjba vonulással hozza összefüggésbe a jelenséget. Itt visszautalnék arra, amit a munkahelyi barátságok jelentőségével kapcsolatban mondtam. A kérdés az, hogy a kiesett barátok helyett az illető tud-e újakat szerezni. Ehhez nyújthatna nagy segítséget valamilyen „intézményes” forma, mondjuk egy nyugdíjasklub. Nálunk azonban nem annyira jellemző, hogy az emberek így, valamilyen új közösséghez csatlakozva szőjék újra a kapcsolati hálójukat.
A legtöbben ehelyett a régi barátságaikba lehelnek új életet. Ennek az oka az, hogy – mint már említettem – az érzelmi közelség, a feltétlen bizalom nélkülözhetetlen egy támogató, intim baráti kapcsolathoz. Márpedig ehhez időre van szükség. Ezért is van az, hogy sokszor sikerrel elevenednek fel a hosszú ideig búvópatakként lappangó egykori barátságok.
− Sokan hangoztatják, hogy nő és férfi között nem lehet barátság. Mások pedig őszintén reménykednek benne, hogy igenis lehet. Lehet?
− Szerintem igen. A barátságnak és a szerelmi kapcsolatnak sok közös vonása van. A legfőbb különbséget a szexuális vonzódás jelenti. Ha ellentétes nemű, amúgy párkapcsolattal rendelkező barátokról van szó, elképzelhető, hogy a felek egymástól kívánják megkapni azt, amiben otthon hiányt szenvednek. Viszont én magam is tudok olyan nő-férfi kapcsolatokról, amelyek talán tényleg szerelemnek indultak volna, ám végül barátsággá váltak, és olyanról is, ahol ez az elem fel sem merült.
− A szerelem átalakulhat barátsággá?
− Van, hogy egy nem igazán életképes párkapcsolat működő barátsággá hűl vissza. Ennek azonban sok egyéni feltétele van. Mindenekelőtt az, hogy a résztvevők el tudják engedni a párkapcsolati elemeket. Fontos a közös érdeklődési kör, a hasonló habitus.
Nyilván az sem árt, ha az új pár támogatóan áll a dologhoz. Sokat segít, ha a szerelmesekből lett barátok sokat találkoznak mindennapi életük színterein, így például a munkahelyen vagy az iskolában.
Mint szociológust, foglalkoztat az úgynevezett „barátság extrákkal” jelenség. Ez 30-40 éve még egyáltalán nem volt téma, de az egyetemi hallgatók körében evidencia, hogy ez egy létező jelenség. Arról van szó, hogy vannak olyan párkapcsolattal éppen nem rendelkező, jellemzően a fiatalabb korosztályhoz tartozó barátok, akik szexuális kapcsolatot létesítenek egymással, de ehhez semmiféle, a párkapcsolatokban megszokott elvárás nem társul. Itt persze megint bejöhet, hogy az egyik fél kezd többet akarni a másiktól.
− A barátság az élet esszenciája. Felemelő, ugyanakkor illékony, éteri kapcsolat ez. Miként lehet a leghatékonyabban megóvni?
− Leginkább úgy, hogy nem nagyítjuk fel a sérelmeinket, legyenek azok mégoly valósak és jogosak is. Nem megyünk ezzel semmire. A problémák kimondásával, megbeszélésével és főleg nagyvonalúsággal annál inkább.
