Helyi hús- és pékáruk a bakonyiaknak

 – A Bakony tele kistelepülésekkel. Azokban régen szinte minden iparág képviseltette magát, a szűcs, a bognár, a kőműves, a mészégető és még sorolhatnánk. Később nagy részük eltűnt, megszűnt. A fiatalokat a városokba irányította a munkalehetőség, a falusi lakosság elidősödött, kisebb keresletet jelentett. Az elmúlt négy esztendőben azonban a helyi családi és a kisvállalkozásoknak a Magyar falu program is támogatásokat biztosított. Az anyagi segítséget élelmiszerfeldolgozó cégek, kisboltok hasznosíthatták többek között. Gondolkodik azon a kormány, hogy az említett forráshoz jutási, pályázati lehetőséget a helyi vendéglátás cégei ugyancsak igénybe vehessék – mondta el Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, aki a zirci Vezir Hús Kft.-hez és a bakonyoszlopi Wolf Pékségbe látogatott el Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével.

Horváth István, a zirci Vezir Hús kft. ügyvezetője és egyben tulajdonosa. Lapunkat arról tájékoztatta, hogy családi vállalkozásában vele dolgozik fia és 17 alkalmazott. Sertés- és marhahúst dolgoznak fel, több mint hatvanféle termékük főként vendéglátóhelyekre kerül, de a környéken boltokban is megvásárolható és külföldre is szállítanak. Elsősorban a hagyományos ízvilágot képviselik, de újdonságokkal szintén próbálkoznak – követik a fogyasztói igényeket. Keresettek például fagyasztott grillkolbászaik, -hurkáik. Készáruraktárukban mangalica parasztsonka is található, amit sózás után hidegen füstöltek. Több pályázati támogatást elnyertek az utóbbi években, uniós és állami forrásokat. A vidékfejlesztésre szánt alapból és a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program keretében például fejleszteni tudták technológiájukat, berendezéseiket, gyártósorukat és informatikai termelésirányító rendszerüket. Többek közt főzőüstöt vehettek.

A bakonyoszlopi Wolf Pékség vezetőjének, Wolf Ferencnek az édesapja 16 évesen kezdett el pékségben dolgozni. Olyan helyen, ahova a helyiek még maguk vitték szakajtóban a kisütnivalót, azt tették be a rakott kemencébe a szakemberek, akik aztán már később maguk helyben dagasztottak. Fia nyaranta mellette dolgozott, kenyérelszedőként. Azt mondta neki az idősebb Wolf Ferenc: ne ezt a nehéz szakmát válassza. Így is tett, villanyszerelő lett, ami aztán mégis a pékszakmában jött jól. Ugyanis később mégis úgy döntött a két férfi: együtt hoznak létre sütödét. Kiselejtezett, roncskemencét vettek, amit a cég mai vezetője szedett szét és rakott újra össze, kicserélve több alkatrészt. Húsz évig működött, de azóta két újabbat beszerezték mellé. Sok kisboltba maguk kiszállítják áruikat. Naponta hat-nyolcszáz kenyeret sütnek, rozsosat, magvasat is. Hetente ötven mázsa lisztet dolgoz fel a családi vállalkozás.