A robotizáció az élet számos területén teljesen át tudja venni az ember szerepét

A vendég nem politikusként, hanem kutatómérnökként, tudósként kedvenc témájáról, a mesterséges intelligencia (a továbbiakban MI) különböző alkalmazásairól beszélt. Előadását követően kérdeztük az MI és a szakképzés vonatkozásairól.

Ön úgy fogalmazott, hogy Magyarországon az informatikai teljesítményben mintegy hét százalékkal vesz részt a mesterséges intelligencia. A szakképző intézményekbe hogyan jut el az MI?

– A szakképzési rendszer átalakítása nemcsak strukturális átalakítást jelent, hanem a tananyagok további átalakítását is. Ebben nagyon nagy jelentősége van a munkaerőpiacnak, hiszen tudni kell, hogy az iskolák mire képezzék a jövő munkavállalóit. Ebben a kormánynak, az iskolának komoly feladatai vannak. Hogyan kerül az iskolákba az MI? Ilyen példa az Ipar 4.0 terület, amely fejlett gyártási rendszert jelent, eleve robotokkal, a robotok pedig valamilyen MI-alapon működnek. Ezt kell tanítani az iskolákban. Elméleti és gyakorlati része is van. Eszközöket veszünk azoknak az egyetemeknek, technikumoknak, amelyek ezt a tantervet fogják tanítani. Az eszköz egy gyártósor lesz, amelynek minden eleme valamilyen módon programozható, átalakítható a szükséges tudásra. Itt például már megjelenik az MI.

Napról napra okosabb szerkezetek tűnnek fel, ezt a tempót hogyan lehet naprakész tananyaggal követni? A versenyfutásban eltűnnek a könyvek is, marad az e-learning, az internetes hálózaton elérhető tanulási forma?

– Én erőteljesen pártolom azt, hogy mindenképpen maradjon a tankönyv. Könyvből tanulni jó, mert ez másfajta képességet is feltételez. Persze nem mindegy, hogy milyenek a könyvek. Megfontoljuk, hogyan alakítsuk át a tankönyvek tartalmát, de miután ez egy folyamatosan változó világ, ezeket a tartalmakat a munkaerőpiac többé-kevésbé meghatározza. Meg kell írnunk ezeket a tankönyveket, vagy át kell venni onnan, ahol már megírták.

Az e-learning jelentőségét szintén nem szabad lebecsülni, hiszen az iskolai oktatásban a tanár–diák viszony nemcsak egy tanítási kapcsolatot jelent, hanem egy emberi viszonyt is, amit sem az MI, sem az e-learning nem tud pótolni. Ha nem az iskolában tanulunk, vagy felnőttképzésben veszünk részt, át akarunk ismételni valamit, fel akarunk készülni az érettségire, akkor az e-learningnek komoly jelentősége van. Mert nemcsak egy prezentáció vetíthetőségét jelenti, hanem még nagyon sok mindent: anyagrészeket tudunk újra elővenni, ugyanazt más megfogalmazásban is megtaláljuk, tehát nagyban erősíti a tanulási folyamatot, és lehetőséget ad a tanulásra azoknak, akik éppen nem tudnak iskolába járni.

Hogyan tudnak lépést tartani ezzel a folyamattal a pedagógusok?

– Az ember valamikor megszerezte a tudását, és attól kezdve próbálja fönntartani. Nagy jelentősége van a pedagógusok továbbképzésének, de ezen a területen nem haladtunk annyit előre, mint amennyit szerettünk volna. 2016–17-ben elkezdtük átalakítani a pedagógus-továbbképzés rendszerét. Erre a képzésre az egyetemek alkalmasak. Nyilván vannak piaci cégek is, amelyek tudnak ilyet nyújtani, de alapból az egyetemek is alkalmasak rá. Tehát a tanárokat alkalmassá kell tenni, segíteni kell őket eszközök beszerzésével, hiszen a digitális világról beszélünk. Szerintem ezzel nincs is gond. A középiskolai, általános iskolai tanárok számára nagyon sok eszközt vettünk, át is adtuk ezeket, némi tréning is tartozott az akcióhoz.

Ezek e-learninges tréningek, de ezt mindenképpen tovább kell fejleszteni. Tehát fontos a tanári továbbképzés. Ha a szakképzésről beszélünk, akkor az is fontos, hogy olyan tanárokat hozzunk be az iskolákba, akik a munkaerőpiacról jönnének. Azért is alakítottuk át a szakképzési rendszert, hogy csökkenteni lehessen a különbséget az informatikusként dolgozó szakemberek és az informatikus vagy informatikatanárok között. A duális képzés nagyon jó forma, azt jelenti, hogy a diákokat a vállalatok is tanítják. Létrehoztuk az ágazati képzőközpont fogalmát. Arról van szó, hogy a tanulók képzése érdekében összeállhatnak vállalatok, az önkormányzat, a helyi egyetem és a szakképzési centrum.

Zalaegerszegen legalább tíz éve működik egy ilyen rendszer, most építjük hozzá az épületet, ahol a gépészeti duális képzőközpont fog működni. Az egyetemeket nemcsak a felvételi idején, hanem akkor is érdekelheti a szakképzés, ha segíteni kell benne. Jó dolog lesz majd az a fajta átjárhatóság, amit a technikum és az egyetem között tervezünk például úgy, hogy szakképző intézményeket egyetemeknek adunk fenntartásba.

Ijesztő hírek szólnak arról, hogy néhány évtized alatt milyen sok szakma szűnik meg, és nyilván újak is keletkezhetnek.

– Az, hogy teljesen megszűnik-e egy szakma, az az adott helyzet kérdése, de már látszik, hogy az MI, a robotizáció egyértelműen át tudja venni az ember szerepét. Tipikusan ilyenek a kereskedelmi szakmák, az árufeltöltés, a raktározás, az áru célba juttatása. Jó hír viszont, hogy például az oktatás, az egészségügyi szakmák sora nem fog megszűnni, mert, bár ezeket támogatja az MI, az embert nem tudja kiváltani. Így továbbra is szükség lesz többek között alsó tagozatos pedagógusokra, mert kicsi gyerekeket nem könnyű digitális módon tanítani. Milyen szakmák jöhetnek létre? Ezek tárháza roppant széles: vannak jövőkutató intézetek, és habár viccesnek tűnhet, amiket mondanak, de eltelik egy-két év, és valóság lehet belőlük.

Öt évvel ezelőtt még nem létezett, ma már egyetemen tanított szakma a drónpilóta. Meg kell tanulni, hogyan irányítsuk a drónt, hogy munkát lehessen vele végezni. Ilyen még például a bodypast dizájner, magyarul a testrésztervező. Ha valakinek egy implantátumra, mondjuk, egy új fülre van szüksége, azt kiválóan meg lehet tervezni. Az én fiam paradontológus. Ők olyan digitális fogászatot működtetnek, hogy a CT-képből visszaállítják az adott rész teljes 3D-s modelljét, el tudják szeparálni a fogat az egyéb szövettől, az adott helyre pedig megtervezik a műtétet anélkül, hogy reszelni kellene az implantátumot, a fogat, majd végül a beépítést is komoly rendszerrel asszisztálják. Tehát ezek olyan szakmák, amelyek öt éve még nem léteztek, ma meg már vannak. Nagyon sok lesz ezekből, a világ ebbe az irányba halad, és kell hozzájuk ember.

Előfordulhat, hogy értékes szakmák tűnnek el?

– Azért ezen a téren is bölcsnek kell lenni, mert nem biztos, hogy elmúlt az, ami esetleg annak tűnik. Mondok példákat. Magyarországon alig képzünk kohászt, mert elhittük, hogy az egy olyan szakma, ami robotizálható, de a precíziós alumíniumöntés is kohászat, és a folyamatban nem a gép kezelése fontos, hanem az, hogyan nézzen ki ténylegesen az anyag. Ha nincs kohász, akkor ezt a szakmát elfelejthetjük. A bányász is ebbe a kategóriába tartozik. Lehet, hogy most a szén az egyik fő ellenségünk, de nem kizárt, hogy öt év múlva lesznek olyan technológiák, amelyek a szén-dioxidot tudják gyűjteni, és megint gazdaságos lesz a szénfelhasználás.

Friss példa, hogy Magyarországon az atomenergia mellett tettük le a voksot, Németország meg kivezeti az atomerőműveit. Német miniszterkollégám kérdezte: akarja-e Magyarország ezt a tudást átvenni, mert ha Németországban megszűnnek az atomerőművek, a hozzájuk kapcsolódó tudás is elveszik, pedig fenn kellene tartani. Említhetnénk a könnyűipart is.

Amikor Magyarországról elmentek a különböző ruhaipari cégek, akkor befejeztük a könnyűipari képzésünket is, mert ilyen szakma hiányában miért képezzünk rá fiatalokat? Ám a szövet, a textília nemcsak ruhaanyag, számos más dolognak is alapanyaga, így vissza kellett hozni a képzést. Tehát meg kell őrizni ezeket.