Régészek és önkéntesek kutatják a bándi vár múltját

már több éve folyó kutatást idén szűkösebb költségvetéssel, de a megszokott lelkesedéssel végzik a régésztábor részt­vevői. Az első héten négyen-öten, a második héten pedig tucatnyian kutatják majd az Essegvár titkait.

Családi kötődése és a történelemszeretete miatt Mihalik Péter önkéntesként vesz részt a feltárási munkálatokban. A fia­talember a Veszprém Megyei Levéltárban talált dokumentumokat arra vonatkozóan, hogy az Essegvári család női ágon házasodott be egykori felmenői közé, ezért kötelességének érezte és megtiszteltetésnek tekinti, hogy részt vehet a feltárásban.

Nagy Szabolcs Balázs régész, az ELTE Régészettudományi Intézetének egyetemi tanársegédje elmondta, hogy bár idén – a járványhelyzet miatt – kisebb léptekben haladhatnak, de szerették volna néhány tavaly elkezdett szelvény kutatását befejezni. Most újabb temetkezésekre bukkantak abban a szelvényben, amelyben már korábban is találtak csontvázakat. Ebben az évben előkerült az első olyan éremlelet is, amely közvetlenül az egyik elhunyt koponyája mellett feküdt. Az 1100-as évek közepén vert ezüstpénz a temető használatának korát is jól jelzi. Egy másik, ebben a szelvényben megtalált Mátyás korabeli pénz­érmén egy negyedelt címerpajzs látható, közepén egy szívpajzzsal, amelyen megjelenik a Hunyadiak címerállata, egy ágon ülő holló, csőrében egy karikagyűrűvel.

Az érmén látható még az „Árpád-sávos” vágott mező, két dalmát leopárdfej, megjelenik a kettős kereszt és egy cseh, kettős farkú oroszlán is. Az ezüstérme érdekessége még, hogy körbenyírták, a szélét levágták, ami gyakori, de törvénytelen eljárásnak számított a középkorban.

Egy másik szelvényben pedig elérték azt a részt, amely a vár építésének legkorábbi időszakából való. A marad­ványokból jól látszik, hogy egy kőalapozású, de fából készült épület maradványait találták meg, amelynek keletkezése a 13. század második felére tehető.