Ismeretterjesztő előadást tartottak a Balatonról Felsőörsön

Az előadásban az emberi tevékenység hatásáról volt szó, érintve a vízminőséget, a partvonal állapotát, az idegenhonos állat- és növényfajok behurcolását, valamint a klímaváltozást is. Elhangzott, hogy a tó vízminőségét alapvetően a vízben lebegő algák (fitoplankton) mennyisége határozza meg, és ha probléma van az algákkal, akkor az a megnövekedett foszforterhelés számlájára írható.

Ez történt az 1980-as években a Balaton nyugati területein (Keszthelyi-, Szigligeti-medence), amikor nagy tömegben szaporodtak el a tóban a fonalas cianobaktériumok. A foszfortöbblet forrása a befolyókon érkező szennyvíz és a mezőgazdasági területekről bemosódó műtrágya volt. Ezt a terhelést később jelentősen csökkentették olyan vízminőség-védelmi beruházásokkal, mint például a szennyvízkörcsatorna kiépítése a tó körül. Ennek hatására az algák mennyisége jelentősen csökkent a Balatonban.

Kivételt képezett ez alól 2019 nyara, amikor a Keszthelyi-medencében újra tömegesen elszaporodtak a cianobaktériumok. A tó parti övével kapcsolatban elhangzott, hogy a teljes partvonalnak csak mintegy 18 százaléka tekinthető természetközeli állapotúnak. A kikövezett, betonozott partszakaszok meggátolják a tó természetes tisztulását, egyes halak szaporodását, és kedveznek az invazív fajok megtelepedésének. A felszabdalt, feltöltött nádasok lassan pusztulásnak indulnak, élőviláguk szegényes. Az ember számos idegenhonos vagy invazív állatot telepített vagy hurcolt be a tóba, amelyek az eredeti fauna tagjainak élőhelyét veszélyeztetik napjainkban is. A legjobb példa a vándorkagyló, amely az 1930-as években került be a Balatonba, és mára óriási tömegben szaporodott el.

Az előadás legfontosabb tanulsága, hogy az emberi tevékenység nagymértékben hat az egész tóra, veszélyeztetve annak funkcióit, biodiverzitását, ezáltal az ember által igénybe vett javakat is, ami végső soron – visszahatva magára az emberre – a tó partján élők alapvető jólétét fogja befolyásolni.