Iskolai online oktatás Veszprémben szülő- és diákszemmel

– A járvány első hullámában inkább csak tűzoltással próbálkoztunk, és bár reméltük, hogy többet így nem kell tanítanunk, azért végiggondoltuk a további lehetőségeket. Ami számomra furcsa, hogy a középiskolásokat online kell oktatni, más korosztályt pedig személyesen. Sok nehézség abból adódik, hogy az online tanuló gyerekeknek hetente változik az órarendjük. Ma is volt egy kislány, akinek betettek egy órát a mi óránk idejébe, most az ő óráját áttettük más napra, de szinte naponta kell valami új dologhoz alkalmazkodnunk – mondta el Nagy Edit, aki két oldalról is érintett: egyrészt gitártanár a zeneiskolában, másrészt két iskolás és egy óvodás gyermek édesanyja.

Editéknek az internetelérés sem egyszerű, külterületen laknak, ahol csak műholdas vagy telefonos internetkapcsolat áll rendelkezésre. Náluk a videóhívások nem tökéletesek. Bár mindenféle platformot kipróbáltak, egyik sem működött jól.

– Rendszeresen késik a hang a képhez képest, így legutóbb inkább felhívtam a kislányt, akinek próbáltam online órát tartani. Kihangosítottam, így legalább a hang jó volt. Ezt egy kisebb gyerekkel nem lehet megtenni, csak azzal lehet így tanulni, akinek már van alapképzettsége, tudja a hangokat, tud kottát olvasni. Azért persze ez a nagyobbaknál sem az igazi így. A zeneoktatásnál szükséges lenne a személyes kapcsolat, hiszen egyesével foglalkozunk a gyerekekkel, és nem csak a zenéről szól a dolog. Nagyon fontos, hogy tudjuk: a gyerek kipihent, vidám, jól érzi magát az órán. Ez így inkább csak tűzoltás, haladunk ugyan valamit az anyaggal, de nem az igazi – tette hozzá.

Nagy Editék ikrei a Padányi-iskolában tanulnak, néhány napig most otthon voltak a gyerekek.

– Szerencsére a legkisebb lányunk tudott menni az óvodába, a hatodikosok a múlt héten néhány napot itthon tanultak. Egyik reggel még elmehettek rendben, délután kaptuk a hírt, hogy másnaptól online az oktatás. Nagyon rugalmas és segítőkész volt mindenki, elképesztő gyorsan ment az átállás, a tavaly bejáratott felületeken kapták az anyagot a gyerekek. Segített az is, hogy az iskolában létrehoztak nekik egy-egy e-mail-­címet, így nem a szülők vagy a gyerekek ilyen-olyan e-mail-­címéről ment már a bejelentkezés, és a tanárok jól átlátták a rendszert.

Úgy tapasztaltuk, hogy igyekeztek minimalizálni a kiadott feladatmennyiséget is, egyértelmű volt, rendben ment minden.

Mindenki igyekezett a legjobbat kihozni a dologból, persze jó volt tudni, hogy csak néhány napról van szó, nem hónapokról. Úgy érzem, szerencsések is vagyunk, hiszen sokat tudunk itthon lenni és foglalkozni a gyerekekkel. Bár már hideg van, de itt van a kert, lehet levegőzni. Sokan ezt nem tehetik meg, lakásban, több gyerekkel, ha a szülők nyolctól négyig dolgoznak, ez a néhány nap is nagyon nehéz lehetett – fejezte be Nagy Edit.

Hunor is a Padányiba jár, tizenkettedikes. Szerinte náluk a mostani digitális oktatás más, mint az év első felében.

– Kifejezetten más, mint tavasszal – mondta a Naplónak Hunor, akinek hatodikos öccse, Levente is otthon volt az elmúlt napokban. Az osztályában pozitív tesztet produkáltak, s mint kontakt, nem mehetett suliba, csakúgy mint napokkal később a társai sem.

– Tavasszal a karantén kifejezés sokunknak új lehetett, ami később rengeteg újdonságot hozott magával pozitív és negatív értelemben egyaránt.

Be voltunk zárva, és legtöbbször az iskolai tanítási idő utáni futás vagy bármilyen testmozgás jelentette számunkra a kiutat a zártságból. A mostani lényegesen más, mert már megtapasztaltuk a bezártságot, a valódi önállóságot és talán egy kicsit a magányt is. Remélem, hamarosan visszatérhetünk a padokba, hogy az osztállyal legyünk, és az év végi kirándulást is meg tudjuk tartani. Nagyon jó lenne a többiekkel lenni! – mondta Hunor.

A fiúk édesanyja, Ágnes teendői is megsokasodtak az elmúlt napokban; mivel nem az iskolában étkeznek a gyerekek, mindennap főz. Elmondta, ha karanténban, járványügyi megfigyelés alatt van a gyerek, akkor van olyan munkahely, amely ilyenkor azt kéri, hogy otthonról, home office-ban dolgozzon. Ez őt is érintette, ami elég nehéz ügy.

– Úgy dolgozni, hogy a gyerekek bármilyen óhajával, sóhajával azonnal foglalkozzon az ember, macerás, de ha kompromisszumokkal is, megoldottuk – mondta, és hozzátette: Oda kell figyelni a gyerekekre – leginkább a kisebbekre –, mert hajlamosak nem a tanulásra fókuszálni, ami hordoz némi konfrontációt. Ágnes azt is elmondta, a digitális oktatást az is nehezíti, ha egy családban kevesebb számítógép van, mint amennyire szükség lenne.

– Jó lenne, ha minden családban lenne mindenkinek egy-egy laptopja, netán tabletje, mert a megbízhatatlan technika sem könnyíti meg a tanulást – mondta.