Évről évre kevesebb az első véradó Balatonfűzfőn

1950-ben Makróczi Károly irányításával indult a szervezett véradás Balatonfűzfőn. Alkalmanként nyolcvan fő járt be Veszprémbe vért adni. Hat gyárrészleg, egy irodaszervezet, egy központi műhely adott egy-egy vezetőségi tagot, így könnyebb volt az öttagú véradó csoportok szervezése. A kilencvenes évek elején, amikor a Nitrokémia megszűnt, vele együtt bomlott fel a szervezett véradás, így a helyszín a művelődési ház lett, Szabolcs Gábor és Pongrácz István vezényletével, ahol évi négy alkalommal kihelyezett véradást szerveztek.

– Tizenhat éves korom óta kísértem figyelemmel édesapám tevékenységét, 18 évesen adtam először vért, amiért oklevelet is kaptam. Két évvel ezelőtt vettem át tőle a véradás szervezését, hiszen az efféle önkéntes segítségnyújtás fontos számomra, mert kislányom is kapott vért születése után, hogy életben maradjon. Örök hálám a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház koraszülöttosztálya nővéreinek és doktorainak – tekint vissza a múltba Ági, aki hamar elsajátította a kihelyezett véradással kapcsolatos dolgokat. Mint mondja, közel sem olyan jó a statisztika, mint a kilencvenes években. Édesapja közel harminc önkéntesi éve alatt 13 ezer véradót mozgatott meg. Neki tavaly 175 embert sikerült regisztrálnia. Sajnos első véradó egyre kevesebb van, pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő körülmények várják őket. A vírushelyzet alatt tavaly és január végén is volt véradás, mégpedig szigorú előírások mellett. Teljes fertőtlenítés, egyszerre csak annyi ember tartózkodhatott az épületben, ahány ágy volt. A maszk használata természetesen kötelező volt.

– Mondhatom, hogy a Covid19 első hulláma alatt voltak nálam a legtöbben, pontosan ötvenkilencen. Ebben nagyon sokat segít a mentorom, Libisch Éva. Hullámzó a létszám, hiszen függ attól, hogy ki milyen munkarendben dolgozik azon a napon, volt-e előtte külföldön, ha koronavírusos volt, akkor a karantén végétől számított huszonegyedik naptól jöhet csak vért adni. Ráadásul az alacsony hemoglobinszint is kizáró ok. A véradás menete nem egyszerű, két héttel előtte kezdem a közösségi oldalra kiírni a következő véradást, megírom a plakátokat és kiteszem őket Fűzfő területén. Egy héttel előtte megyek a szponzorokhoz, megrendelem az innivalót, ennivalót, majd a helyszínt térképezem fel. Közel kétszáz embernek küldök meghívót.

– A véradás napján már korán a helyszínen vagyok, előkészülök, kipakolok, megterítek. Kezdés előtt egy órával jön a vérellátós csapat, segítek nekik – folytatja tovább Ági, akin látszik, hogy mennyire lelkes, szívügyének tekinti mindezt. Lázat mér, fertőtlenít, kikérdezi a véradót, majd beinvitálja a regisztrációs asztalhoz. Ez­után kitöltenek egy kérdésekkel teli papírt, amelyet a doktornőhöz visznek be, ő elemzi, vérnyomást mér. Megkapják az előkészített „csomagot”, amelybe a vért veszik. A véradó felfekszik az ágyra, ezután megtörténik a vérvétel. Utána mindenki vár az asztalnál egy szendvicsre, üdítőre, édességre. Miután végeztek, elpakolnak, és zárás után egy órával otthon is van. Minden ilyen alkalommal szabadságot vesz ki.

Fontosnak tartja a véradást, hiszen a leadott vérkészítményből kapnak az operált vagy arra váró emberek, ezért is hangoztatja, hogy minél többen jöjjenek vért adni, vagy akár csak a helyszínen megjelenni, és megnézni, miként zajlik egy véradás.