A hősökre emlékezett a Palotai Turul Társaság

– Nem születtek hősnek, de amikor a hely és az idő megkívánta, akkor talán félve, fázva, de felvállalták sorsukat. Akikről a mai nap szól, azok is hozzánk hasonló egyszerű, hétköznapi emberekként éltek, mielőtt katonák, hősök vagy vértanúk lettek – fogalmazott beszédében Vaszily Zsolt, a Palotai Turul Társaság elnöke. Mint mondta, a nemzeti ünnepeken, emléknapokon a Szózatot és a Himnuszt hallgatva, koszorúk és lobogók díszletében sokszor eszébe jut Márai Sándor figyelmeztető szava: „A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv. A haza te vagy, őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életedet alkotja.”

– Ünnepeken, eskütételnél, gyermek születésekor, szerettünk élete végén, megrendítő, megható és sorsfordító percekben talán mi is átérezzük ezt. Ám békeidőben, dolgos hétköznapokon, családunk körében ritkán gondolunk erre, ritkán helyezzük saját kis életünket nemzeti történelmi perspektívába. Ebben nem különböztek tőlünk azok sem, akik előtt most fejet hajtunk, akiknek a sírjára koszorút helyezünk. Miközben tisztelettel és büszke hangon szólunk róluk, emberi nagyságukról, emberfeletti bátorságukról, ne feledkezzünk meg arról: ők sem születtek hősnek, ők is csak emberek voltak, akárcsak mi – hangsúlyozta Vaszily Zsolt.

A megemlékezésen elhangzott, nem tudjuk a hősöket kárpótolni veszteségeikért. Nem tudjuk már megjutalmazni a bátorságukat. Köszönetünket, hálánkat, tiszteletünket is csak sírjuk felett tudjuk leróni. Annyival tartozunk az elesetteknek, hogy megbecsüljük nyugalmas hétköznapjainkat, szabadságunkat, boldogságunkat, hogy a sorsdöntő pillanatban ezeket ne felejtsük el. Életünk a haza életének egy pillanata is.

A folytatásban Sztanke Zoltán, a Palotai Turul Társaság titkára elszavalta Albert Ferenc Emlékezz, valamint Garay János Az Árpádok- ból című versét, majd a megemlékezés koszorúzással zárult.