Ötven éve szentelték pappá Nagy Károlyt

A szentmisén az 50 éve pappá szentelt Nagy Károlyt az egyházközségi képviselőtestület nevében Kincses Tamás elnök, a város nevében pedig Campanari-Talabér Márta polgármester köszöntötte. 

– Várpalota Város Önkormányzata nevében szeretnék köszönetet mondani a városban töltött 17 esztendőért. Egyszer már megtettük, amikor díszpolgári címet adományoztunk, s az sem volt véletlen. Ám a mai alkalom, amikor visszanézek, s azt látom, hogy tele van a templom, azt mutatja, hogy nyomot hagytál magad után, nyomot hagytál a hívek lelkében és szívében. Nyomot hagytál a városban, mert tevékenységed messze túlmutatott az egyház keretein – mondta el Várpalota polgármestere. 

Nagy Károly felszentelésének évfordulója alkalmából a Naplónak interjúban elmondta, szüleitől hitet és jó géneket kapott útravalóul. Úgy fogalmazott: hatalmasra tárult az élet kapuja, amikor döntenie kellett, hogyan tovább. Tehetséges vízipólós volt, apja hivatása is vonzotta, de választhatott volna művészeti irányt is – ötvös nagybátyja műhelyében kiderült, hogy van érzéke hozzá. Nehezen engedte el ez utóbbit, hiszen látta, amint Esterházy-kincseket restaurálnak, vagy éppen Szent László hermáját.  A hívő család, a barátság az atyákkal végül oda vezette, hogy Krisztus kezébe tegye le a sorsát. 

Várpalotára 1992-ben került, ennek történetét is felidézte az aranymisén. – Egy várpalotai temetésen Szendi püspök úr mondta a gyászmisét és Tóth László segédpüspök azt mondta: „Karcsi, állj oda a püspök úr mellé!”. A napokban megnéztem a képeket, eléggé hátul álltam, de nem is értettem miért is kellene nekem ott elöl állni. Siettem volna a mise végén, mert első péntek volt, így a betegekhez kellett menni, ám azt mondta az érsek titkárnője, hogy „Karcsi ne siessen, szokja a levegőt!".  Este aztán felhívott Szendi püspök. Azt mondta: „Karcsi, gratulálok az új várpalotai plébánosnak, már kineveztem. Mondom is ki az…te vagy”. Hirtelen nem is tudtam szólni, csak ültem és kérdeztem: ez biztos? Jött is a válasz. Neked kell menni, rendet kell tenni, Isten segítsen, szervusz. Hát így történt, hogy én Várpalotára kerültem – mondta el Nagy Károly, aki kiemelte, a városban töltött 17 év során próbált jó kapcsolatot ápolni az önkormányzattal, a rendőrséggel, a katonasággal, próbált iskolát létesíteni és templomot építeni. Sikerült is a Jóisten segítségével. 

– Nagy karriert nem futottam be, mert ember próbáltam maradni. Hálát adok a szüleimnek, mert igazából megtanítottak a becsületre, a hitre, az erős jellemre, a gerincre, amit nem tudtak megtörni. Amíg szívetek dobog, szeressétek, amíg szívetek dobog, kövessétek, amíg szívetek dobog, nézzetek az ég felé, s járjátok azt az utat, amelyen kezével vezet. Ezt hagyom itt nektek örökségül – mondta el Károly atya.