Lókúti olvasónk, ha milliárdos lenne, először pszichológust, aztán befektetőt keresne

A hatos lottón egymilliárdot meghaladó, az ötös lottón pedig majdnem kétmilliárd forintos főnyeremény várja a játékosokat. Ugyanis január 1-jén sem az ötös, sem a hatos lottón nem született telitalálat, így az előbbin 1,85 milliárd, az utóbbin 1,116 milliárd találhat gazdára. A Szerencsejáték Zrt. MTI-nek adott tájékoztatása szerint, ha a halmozódás kezdő időpontjától számított egy éven belül tartott utolsó sorsoláson sincs nyertes az adott nyerőosztályban, akkor a halmozódás véget ér. Ilyenkor a halmozott összeget még ugyanezen a sorsoláson a nyertest tartalmazó nyerőosztályok nyereményalap-hányadának megemelésére fordítják. Ez viszont eddig még soha nem történt meg. Ha pedig lesz telitalálat a héten, akkor a nyertesnek kilencven napja van arra, hogy jelentkezzen nyereményéért. Magyarországon nyitott folyószámlával kell rendelkeznie, mivel a nagy összegű nyeremények kifizetése minden esetben banki átutalással történik. 
Ha már ott tart a szerencsés, ezt biztosan megoldja. A zirci lottózó előtt megkérdeztünk néhány játékost, figyelik-e a nyereményösszeg növekedését, több szelvényt vesznek-e ezúttal. Ám nem ez ösztönzi őket. Rendszeresen játszanak. Slajchó Lujza minden héten, régóta ugyanazokkal a számokkal. Ezt már megszokta, ezt a szokását megtartja. Azt nem követi, hogyan alakulnak a halmozódások. Rábízza a sorsra, hogy épp mennyi pénz elnyerésére van esélye egy-egy héten a szelvény megvásárlásával. Ha nyerne, akkor a pénzt elsősorban családjára költené. Ez szerinte természetes, három gyermeke, két unokája van, ezért ez szerinte nem is kérdés. Ő már nyugdíjas, szavai alapján nem szorul rá semmire. Nyerni persze szeretne, meggyőződése, hogy mindenki más is vágyik erre. 
A lókúti Borbás Erika szintén minden héten egy ötös és a hatos lottót is felad. Már negyven éve. Eddig egyese, kettes találata volt néhányszor. Mindig más számokat játszik meg. Korábban még figyelembe vette ennél családtagjainak születési dátumait és más ünnepeit, de mostanában már nem eszerint tippel. Ezt a vakszerencsére bízza – ahogy fogalmazott. Nyerni biztos jó lenne – állítja –, de nem a halmozódott nyeremény vonzza, túl nagy összegre egyáltalán nem vágyik, még ha így is ejtené az ölébe a szerencse. Ugyanis tudja, hogy a korábbi lottómilliárdosok, -milliomosok mind tönkrementek, hamar elszórták, elköltötték, elvesztették pénzüket, hosszabb-rövidebb időn belül semmi sem maradt nekik belőle. „Ha én több mint egymilliárdhoz jutnék, először egy pszichológust keresnék, mert az átlagos, megszokott életet élőknek egy ilyen váratlan és hatalmas bőséget, lehetőséget nem könnyű feldolgozniuk, számunkra elképzelhetetlen helyzetbe kerülnék hirtelen. Aztán egy jó befektetőt keresnék, bíznék benne, hogy ha nem is könnyen, de találnék egy tisztességeset" – mondta el az asszony. 
Nyereményét a családjára költené, egy biztonságosabb autó jól jönne nekik, a házra is ráférne a felújítás. Az adakozással nagyon óvatos lenne, ügyelne rá, hogy biztosan jó helyre kerüljön adománya, inkább például megvenne maga egy drága gépet, amire szüksége lehet a kórháznak, és azt adná át, nem a pénzt. S még elmesélt egy régi lottós történetet, kedvesen mosolyogva: „Képzelje, apukám hogy járt! Már elmúlt hatvan, és nagyon sokáig ugyanazokat a számokat játszotta meg. Épp építkeztünk, és csak akkor egyszer felejtette el anyukám feladni a szelvényét. A trafikos már közölte is apukámmal, hogy nyert, négyese van, mert ismerte a szokását, aztán kiderült, hogy mégsem. Pedig lett volna helye a pénznek, a hét gyerek okán is. Apukám soha többé nem lottózott. De mindig örülhettünk a családunkat összetartó szeretetnek" – fogalmazott.