A hőslelkű pápateszéri huszárhadnagy, aki a fagyban kúszva sem adta fel

Közadakozást kezdeményezett Huszár András amatőr történelemkutató, hogy összegyűjtse a pénzt egy gránittáblára, amivel Pápaszerén állítanak emléket Marjay Tamás magyar honvéd huszárhadnagynak.

A bátor hadnagy derekasan küzdött a Vértesben dúló ádáz harcok során 1945 januárjában, amikor az egyik ütközetben súlyos lövést kapott. Ájultan maradt a csatatéren, lábra állni nem tudott. Szerencsére magához tért és az embertelen hidegben, a vastag hóban térdén és könyökén vonszolta magát vissza a saját vonalakig. Napokkal később talált rá egy magyar járőr, így meg tudták menteni az életét, de térd alatt amputálni kellett mindkét lábát csakúgy, mint kezei összes ujjának utolsó ujjpercét. 

Bátorságáért a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták neki, amelyet azonban már nem vehetett át, mert időközben véget ért a világháború. A szóban forgó kitüntetés rangját és erkölcsi értékét mutatja, hogy a II. világháború során mindössze 22 magyar és 1 német katonatisztnek ítélték oda. Marjay pedig minden nehézség ellenére új életet kezdett a háború után, Pápateszérre költözött szüleihez, megházasodott. Ma is a Veszprém vármegyei község temetőjében alussza örök álmát, szerettei körében – áll a közleményben, amit Huszár András juttatott el szerkesztőségünkbe. Meggyőződése, hogy az utókor erkölcsi kötelessége, hogy emlékezzen rá. Aki szeretné támogatni, hogy Huszár András további méltó emlékeket állítson katonahősöknek, az pénzadományt utalhat a 75000129-13333348-as számlaszámra.