Kitelepítésre emlékeztek Magyarpolányban

A megemlékezők, köztük az óvodások és az iskolások is, fehér szegfűvel a kezükben érkeztek, amit az emlékmű előtt helyeztek el. A magyarországi németek himnuszának eléneklése után Meinczinger Attila, a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke mondott beszédet.

–  Az első vonat, amely elüldözött német honfitársainkat, rokonainkat, felmenőinket szállította, 1946. január  19-én indult. Kitelepítésnek nevezték, de ez messze állt az igazságtól. A magyarországi svábok kifosztását, elűzését jelentette, megfosztották őket otthonuktól, hazájuktól. Annyit vihettek magukkal a régi életükből, amennyi egy 50 kilogrammos bőröndbe belefért. Nemcsak azoknak kellett elhagyniuk az otthonukat, akiket a világháború idején a német hadseregbe besoroztak, hanem akik német nemzetiséginek vallották magukat, vagy magyarnak mondták magukat ugyan, de az anyanyelvük német volt. A magyarországi németek szenvedése emlékeztesse az utókort arra, hogy mindenkinek joga van ott élni, ahol született. A magyarországi sváb közösség ma a magyar kultúra szerves részét alkotja – fogalmazott az elnök. A beszédet követően Grőber József polgármester és Meinczinger Attila megkoszorúzta az emlékművet.