Az utolsó mulatós est Szentbékállán

Az asszonyok immár 27. alkalommal jöttek össze, sajnos kissé megfogyatkozva időközben, de annál vidámabban, hogy folytassák a hagyományt, és a böjt előtt még egy jót vacsorázzanak. Ezúttal Sövényházi Ilona volt a házigazda, aki – nem lévén hegyi pincéje – falubeli otthonában várta terülj asztalkámmal, különleges, zöldségből készült pálinkákkal vendégeit. Az ötvenes-hetvenes korosztály tagjai közül kikerülő hölgyek szokás szerint nem érkeztek üres kézzel, a hagyományos csörögefánk, a finom pogácsák, édes almás és krémes sütemények, torták receptjei, fortélyai is gazdát cseréltek. 

Amint megosztották egymással az eltelt egy évben történt legfontosabb információkat, kibeszélték a falubeli férfiembereket, és a fényképalbumokat lapozgatva emlékeztek az elmúlt évtizedek húshagyó hétfőire. Azokra, amelyeken nagy hóban bandukoltak fel egyikük hegyi pincéjéhez, amelyeken boszorkánynak öltözve vígadtak és felemlegették a régmúlt különleges, vicces ajándékait is. 

A jó hangulatú esten megállapították, hogy a faluban egyre kevesebb régi ismerőssel találkoznak, sokan beköltöztek vidékről, külföldről. A háziasszonyt virággal köszöntötték, az elmúlt évtizedek legemlékezetesebb húshagyó hétfős pillanatait megörökítő tablót pedig Csombó Lajosné kapta idén.