Gyász

2024.02.05. 11:30

Emlékezés Kallai Sándor tanár úrra

Fájó szívvel vettem tudomást a tényről: egyik legkedvesebb tanárom, majd kollégám, iránymutató példaképem, Kallai Sándor tanár úr január végén elhunyt.

Fotó: Nagy Lajos/Napló-archív

Sanyi bácsival még múlt év novemberében találkoztam az utcán, hazakísértem, búcsúzóul megölelt. December közepén telefonon beszélhettünk, zárásul kérte: az iskola adventzáró szentmiséjén ima közben rá is gondoljak, ez volt az utolsó „dumcsizásunk”.

Kallai Sándor elsősorban grafikusnak és festőnek tartotta magát (és rajta kívül mindenki képzőművésznek), viszont a tanítói végzettséggel annak idején a szegedi tanárképző főiskola rajz–földrajz szakára történt felvétellel volt módja a benne lévő tehetséget, adottságokat kibontakoztatni. Én tanáremberként ismertem meg, így emlékezem meg róla.

„És mondd, papa, mit szívsz?” 1982 februárjában írattak át szüleim a volt 3. számú általános iskolába (köznevén: Béke téri iskola), földrajzórán ez volt hozzám az első mondata. Megrökönyödtem a kérdésén, miközben az osztály kuncogott – a helyzet stílusa városi iskolai volt számomra. Később megtanultam: Sanyi bácsi óráján mindig történik valami. Elsősorban sajátos humora, amely mély emberismereten alapult. Megtanultam, hogy nem szabad, nincs értelme érzékenykedni, hanem venni kell a lapot. A sok nevetnivaló plusz lelki energiát ad.

„A zenés-disznó nevű tó”. Földrajzórákon a tárgyi tudást szigorúan számon kérte, így a sok-sok természetföldrajzi nevet is. Humoros hívószavakkal segítette elakadt tanítványait a felelésekkor, nyilván az olvasó is kitalálja ennek a dél-amerikai tónak a nevét. A tanórai szigor ugyanakkor biztonságérzetet adott, nem féltem a földrajzóráktól.

A rajzórák légköre mindig könnyedebb volt a másik tárgyhoz képest. A művészettörténetet is úgy tanította, hogy az alkotás komoly tanulmányozása váltakozott a humoros fordulatokkal. Egyszerűen és érzékletesen tanított. Rajzoláskor Sanyi bácsi szokása – nevelési módszere – az volt, hogy az instruálás után, az önálló munka alatt monologizált mindenféle hétköznapi történeket, ezekből legtöbbször valami tanulság kerekedett ki. 

„Művészetek házikója.” Elsőre nem vettek fel a tanárképzőre. A következő évben Sanyi bácsi készített fel a májusi gyakorlati vizsgára, amit ő ajánlott fel nekem, és nem fogadott el érte semmit. Náluk zajlott a heti foglalkozás, ahol kíméletlenül szembesített a rajz- és festésbeli fogyatékosságaimmal, de eljött az az időpont, amikor elhangzott: „Na, gyerek, talán lesz belőled valami!” Óhatatlanul beleláttam a családi életükbe: édesanyja, Márta néni mindig a konyhában tett-vett, felesége, Ági néni tehetségesen zongorázó növendékeket fogadott, így a rajzgyakorlatokat áthallatszó zongorafutamok tették hangulatossá. A kedves házban mindenki gyakorolt, képezte magát. A következő felvételin az én vizsgám sikerült a legjobbra rajz szakon.

„A pedagógus egy kicsit színész is tudjon lenni.” Az élet úgy hozta, hogy a sorkatonaság után tanári állást kaphattam egykori általános iskolámban, amely 1991 óta a Padányi nevet viseli. Két tanévig a tanáriban egymás mellett volt az asztalunk – nagy megtiszteltetés volt ez nekem, pláne a rögtön felajánlott pertu. Gyötörtem a kérdéseimmel, kértem, látogassa meg az óráimat. Emlékszem, egyszer végigfirkálgatta az órámat; véletlenül megláttam, hogy egy kínai rizsszedő férfi fejét dolgozta ki ceruzával. Elkértem volna, de összegyűrte (spontán rajzait sosem engedte ki a kezéből), ám az óraelemzést megkaptam.

1996-os nyugdíjba vonulása előtt sokszor említette, most sok ideje lesz bepótolni az alkotómunkát, amire a tanári pálya sok időt nem adhatott neki. Kallai Sándor pályaképe többek között a Padányi-iskola 2004-es kiadású, 150 éves jubileumi évkönyvében olvasható. Néhány fametszete ma is az iskolát díszíti.

Megidézett emlékképeimmel világítom meg: a hitelesen nagy tudású, egyenes jellemű Kallai Sándor mester volt nemcsak a képzőművészet terén, de pedagógusként is; követendő, de utol nehezen érhető. Tanári munkájában az igazságosságért, lelkiismeretességért, becsületért küzdött. Tanítványai, akik értették őt, minden bizonnyal példaképként nyilatkoznak róla.

Nagybecsű emlékét minden rajongó tanítványával és kollégájával együtt én is őrzöm.

Egykori tanítványa és kollégája:

Gaál Richárd,

Padányi-iskola

Elhunyt Kallai Sándor festőművész, művész-tanár, a Veszprémi Művész Céh tagja. Több generáció gyászolja a rajz-földrajz szakos tanárt, kötetek illusztrátorát, aki a tavalyi Veszprémi Művész Céh Múzsák Kertje című sorozatán is részt vett. Kallai Sándor pedagógusként kezdte pályáját 1961-ben Veszprémben, rajz–földrajz szakos tanárként, később rajz-szakfelügyelőként dolgozott a megyében. A 80-as évektől kezdett tankönyv-illusztrációval foglalkozni az Országos Oktatástechnikai Központ külső munkatársaként. Emellett versesköteteket és folyóiratokat is illusztrált, majd plakátokat készített. A rajz mellett több művészeti ágban kipróbálta, megmutatta tehetségét. Negyvenkilenc önálló kiállítása volt, 220 csoportos tárlaton való szereplését ismerjük. Kallai Sándor 2010-ben elnyerte az Ajka Tárlat Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás fődíját, 2019-ben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából a veszprémi Dubniczay-palotában rendezték meg retrospektív kiállítását.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában