Mihez kezdjek a rossz szomszéddal - meneküljek el én is?

Olvasónk levelét olvasva számos közhely, szólás, de még Arany János „fülemüléje” is eszembe jutott. Könnyű lenne ezekből szemezgetve válaszolnom, de félelemre utaló kérdése ennél többet érdemel. Először is óvnám attól, hogy személyes tapasztalok nélkül, előre mondjon ítéletet szomszédjáról. Nem szeretem azokat a mondatokat, amelyekkel előre „felkészítenek” valakivel kapcsolatban, akit még nem ismerek. Szánjon időt saját tapasztalatok szerzésére, ismerkedésre, tegyen lépéseket a jószomszédság megalapozására. Számos eset bizonyítja, hogy acsarkodó párok, családtagok voltak képesek békés kapcsolatra azáltal, hogy az egyik érintett „kiszállt” a megszokott, sehová nem vezető kommunikációs panelek alkalmazásából, és erőszakmentesen kezdett beszélni. Túl általános vádakat fogalmaztak meg „jóakarói”, és érthetetlen számomra az is, hogy több családot elüldözhettek jogi védelem nélkül, büntetlenül. Hogy mit tennék én? Keresnék alkalmat arra, hogy bekopogjak egy kistányér süteménnyel, és azzal a szándékkal, hogy megismerkedjünk. Ha így tesz, nagy esély van arra, hogy nyitott fülekre és ajtóra talál. Azt gondolom, hogy az emberi kapcsolatok fenntartása a legfontosabb, és „olyan kapcsolat még nem volt e világon, amit egy ember rontott el! A puszta jelenléteddel is résztvevő vagy, a nem cselekvéseddel is.” – írta V. Kulcsár Ildikó. Gondolkodjon el rajta!

Pap Katalin gyógypedagógus, családterapeuta