Bajtársaikra emlékeztek Jutaspusztán (galéria)

A Jutaspusztán immáron bő három évtizede álló emlékmű előtt a Himnusz, majd a Légierő- és az Ejtőernyős-induló elhangzása után Hegedűs Barbara alpolgármester köszöntötte a város nevében a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy Veszprém mindig is katonaváros volt, s a katonahagyományokra az utókor is büszke lehet. Kiemelte a hősiesség, a bajtársiaság, a valódi szövetségkötések jelentőségét, mely a városban szolgáló alakulatoknál is megtapasztalható. Mindez felértékelődik akkor, amikor a biztonságunkról van szó, hiszen a közelünkben most is háború dúl. A béke értékeiért pedig érdemes küzdenünk – tette hozzá. 

A megemlékező beszédet Molnár Zsolt ezredes, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnöke tartotta, melyben kifejtette: nemcsak egy tragédiáról emlékezünk meg, hanem univerzális katonai értékekről is, amelyek mindig is ott lesznek a katona és az ejtőernyős szavak mögött. Ezután fölidézte a vitéz Bertalan Árpád őrnagy által vezetett ejtőernyős csoport utolsó óráit. A katonák mindent szakszerűen előkészítettek, tudatában annak, hogy olyan feladattal szállnak föl, amilyet előttük még soha, senki nem hajtott végre. Ez a feladat két, délvidéki híd elfoglalása lett volna az ellenséges vonalak mögött, majd a helyszín biztosítása a magyar csapatok megérkezéséig. Mindmáig tisztázatlan, mi okozta a vezérgép lezuhanását és a katonák tűzhalálát. 

A szervezők nevében a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprém Megyei Egyesületének elnöke, Soós Lajos nyugállományú alezredes lapunknak elmondta, hogy az egyébként nem polgári repülésre tervezett gépet átalakították katonai célokra, ami feltételezi a tragédia okát éppúgy, mint a szélirány megváltozása vagy a túlterhelés. Mindezek a mai napig nem tisztázottak, hiszen akkoriban nem követte a maihoz hasonló, alapos feltérképezés a katonai baleseteket. 

A fórumon kegyeleti ugrással tisztelgett elődeik előtt öt ejtőernyős. A koszorúzók között ott volt a szerencsétlenül járt vezérgép parancsnokának, vitéz Bertalan Árpádnak az unokája s néhány leszármazott is.

A megemlékezés a Szózat és a Magyar takarodó hangjaival ért véget.