A Bűn és bűnhődés eredeti történetéhez nyúlt vissza a Pannon Várszínház

- Egy nehéz, megterhelő próbaidőszakban vagyunk jelenleg, mely rendkívüli kihívásokat jelent színészileg, lelkileg, koncentráció szempontjából egyaránt – mondta el Vándorfi László színházigazgató, rendező. – A nézők jó része az adaptációk adaptációiból, filmes újrafeldolgozásokból ismeri a Bűn és bűnhődést, ám ezekről elmondható, hogy általában mindegyik torzít. Véleményem szerint mi hűségesek voltunk magához a regényhez, annak szellemiségéhez, a szereplőkhöz is. A regény egy furcsa egymásra kopírozódáson alapszik. Dosztojevszkijnél nem ritka, hogy egy szereplő egy másiknak tükröződése; erre szerettük volna kiélezni a karaktereket, akiknek megjelenését illetően fontos, szövegszerű utalások találhatók a könyvben.

A bemutatót január 27-én tartják. A próbák alapján látszik, hogy a főszerep megvalósítása komoly feladat, mely lelkileg, fizikailag is megterhelő. – Ez az utazó hősök sorsa: ő az, aki csak azért megy ki egy ajtón, hogy rögtön a másikon ismét bejöjjön. Nincs ideje megtörölni a homlokát, leülni, pihenni.

Vándorfi Lászlótól megtudtuk, a készülő előadás szereplői között körülbelül mindenki olyan korú és úgy néz ki, ahogy az a regényben is olvasható. – Ez persze nem minden esetben célravezető, de én úgy gondolom, hogy itt hatványozottan igaz, hogy annak, ha például egy alacsony, piknikus, harmincöt év körüli embert egy hatvanéves, szikár színész játszik el, akkor ezáltal más genetikai üzeneteket kommunikál, másról fog szólni a figura, más a temperamentuma, más az észjárása. Dosztojevszkij oldalakat szánt annak, hogy ki hogyan néz ki, s itt elsősorban nem a ruházatról van szó, bár azt is figyelembe vesszük. Nem mindenkin látszik, hogy ki az angyal és ki az ördög, ki a jövő embere és ki az, aki életkorától függetlenül a múlté. Kimondottan fiatal a regény szereposztása, alig találunk ötvennél idősebb embert a karakterek közt.

A Bűn és bűnhődés című darabban a rendező szerint rendkívül fontos látni és láttatni azt, hogy egy fiatal test és lélek diszharmóniája mit okoz, vagy egy okos, életrevaló ember egzisztenciális kitaszítottsága milyen ingereket, indulatokat szül.

- Visszanyúltunk a történet eredetéhez, nem kívánunk a ma esetleg divatos megoldásokkal élni. Az viszont nem újdonság nálunk, hogy néhány alapvető metaforikus színpadi elem adja a díszlet alapját – mondta el Vándorfi László, aki hozzátette, a díszlet kifejezést egyébként általában nem tartja szerencsésnek. – Nincs ebben semmi dísz. A színpadi díszlet nem a díszességről szól, hanem arról, hogy funkcionális teret alkosson. Az ajtó filozofikus jelentéssel bír, akárcsak a víz, melynek hihetetlenül gazdag metaforikája van: a születéstől kezdve a szomj oltásán át a halott lemosdatásáig.

- Nagyon szeretem ezt a kultúrát, s úgy vélem, ismerem is. Hosszú időn át nem használtam a nyelvet, de most – főleg a dalokat hallva – ismét feléledni érzem ezeket az ismereteket – árulta el Vándorfi László, aki magyar- orosz szakon végzett az ELTE-n, így számára személy szerint is érdekes, fontos regényről van szó, melynek színpadra állítása különösen izgalmas feladat.