Az írás és műfordítás műhelytitkairól Oszlánszky Zsolt „vallott”

Nyolc éves korában Zsolt arról álmodott, hogy író lesz. Tizenhárom évesen, már irodalmi pályázaton nyert az első regényével, melynek alapját Julius Caesarnak a gall háborúkról írt feljegyzései ihlették. Pár évvel később, amikor a fantasy és a science fiction begyűrűzött Magyarországra, érezte amint a műfaj sajátos világa rabul ejti. Több könyvet írt a témákban, Daniel P. Campbell írói álnév alatt, az akkor már végzettségét tekintve angol tanár, akinek volt szerencséje még protokoll szakértői ismeretekben is elmélyülni. A széles látókörű író, civilként évekig tanította az angol nyelv szépségeire a középiskolás diákokokat intézményi keretek között, és idén már a tizedik alkalommal szervezte és vezényelte le a középiskolások körében már hagyománynak számító, illemtan vetélkedőt. Az írói vénával megáldott ízig-, vérig alkotóembert az élet egy idő után a műfordítás felé kalauzolta. Az írói múlt minden egyes fordításánál sokat segít a végkifejlethez, az éppen adott mű magyar nyelvű megjelenéséhez rengeteg pluszt hozzáad. Fordítás és műfordítás között lényegi különbségek vannak. A fordító általában az anyanyelv és egy választott idegen nyelv hiteles visszaadásával foglalkozik, míg egy műfordító a különböző műfajú irodalmi alkotásokat egyik nyelvről a másikra adaptálja úgy, hogy a szöveg nyelvileg helyes, műfajához illő, művészileg és stílusához is hű marad. Babits Mihály szerint, „a műfordítás az idegen nyelvű kultúra birtokbavételének legmagasabb formá­ja”. A 20. század első évtizedei számítottak a műfordítás aranykorának, de mi a helyzet a jelenünkben, hogy néz ki ez a szakma testközelből?

-Nagyon szűk a körük, akik valóban műfordítók, rengetegen bekerülnek fordítóként is ebbe a világba, sőt még olyan is akad, aki úgy fordít, hogy ctrl C, ctrl V és google translate és három nap alatt összefésüli az anyagot. Egy ilyen munkát lektorálva kiderül, hogy gyakorlatilag az egész művet újra kellene írni. Ez nem munka. A műfordítás szép és értékes részét az árnyoldalakon túl, úgy kell elképzelni, hogy agyunk egy olyan egyedi eszköz, amibe befut az információ és valami más jön ki belőle, miközben hozzáadhatjuk a saját tehetségünket, tudásunkat. Műfordítóként nemcsak lefordítom, hanem a magyar nyelvhez, gondolkodásmódhoz is igazítom a könyvet. Az olvasó jó esetben majd mikor kézbe veszi a magyar nyelvű változatot, megjegyzi, hogy milyen jól ír az író. A titkot, hogy milyen volt az eredeti mű, azt csak a műfordító ismeri, hiszen ő először elolvassa a művet, aztán második lépésben hozzálát a fordításhoz, így még egyszer olvassa az alkotói folyamat alatt, a tisztázási utómunkánál, hogy leellenőrizze saját magát, harmadszorra is végig olvassa. A hiteles véleményt ő tudja megalkotni ebben a kérdésben, látja, hogy mit írt az eredeti alkotó, és ebből mit írt ő, milyen lett a műfordítás – avatott be a részletekbe Zsolt, és elmondta, hogy számtalanszor fordul elő, hogy a magyar nyelvre átültetett alkotás, egy magyar olvasó számára talán még élvezetesebb, hangulatban veretesebb lesz, mint az eredeti. Eklatáns példaként a Göncz Árpád féle Gyűrűk Urát említette, amely zseniális mű lett.

Mivel Zsolt előbb volt író, aztán műfordító az utóbb említett művészi tábort erősíti. Több kiadónak is dolgozik, fordított már regényt, novellát, képregényt. Az utóbbinál a képregények iránt érzett gyermekkori imádata köszönt vissza. Az írói létezést akkor álmodta meg magának, amikor az elsőt a kezébe vette. Műfordítóként, még az „úri” társaságba is bekerült, Göncz Árpád után egyedül ő fordította le hazánkban, Edgar Allan Poe-nak, a Mellonta Tauta című, műfaját tekintve, science fiction alkotását. Mindemellett Star Wars könyveket is fordít, de érdekességként említett egy időutazás és az ókori Róma fura kapcsolatáról szóló történetet is. Korábban a régészeti pálya is vonzotta, így szerencsés helyzetbe került az ókori római történet fordításánál, a téma iránti érintettsége révén. Íme a bizonyíték, hogy több faktor sokszoros együtt állasa szükségeltetik ahhoz, hogy az idegen író „tollából” született könyv, a fordítás révén megüsse, és visszaadja az egyedi kulturális finomságokat. Nem elég pusztán a magas szintű nyelvtudás, az írói véna, kell még egy kis plusz, talán az a világra nyitott lélek, az örök kiváncsi természet, a széleskörű látásmód és tudásvágy ami néhány hazai műfordítót, többek között Zsoltot is jellemez. Ő szívesebben ír, mint műfordít, de igazat adott egy ismerősének, aki azt mondta az írók jönnek, mennek, de amíg igény van az olvasásra, addig műfordítókra is mindig szükség lesz. Minden tézis ellenére, azonban a fejében már körvonalazódik egy újabb saját történet, melynek szereplői papírra kívánkoznak. Az új történet a jelenkor női – férfi kapcsolatrendszere, a köztük lévő nexus köré szerveződik, amely sohasem vegytiszta, véli az író.