Kun Árpád volt az Íróportrék vendége

A Pannon Egyetemen, a Sziveri János Intézet szervezésében tartott csütörtöki beszélgetésen elsősorban Kun Árpád Boldog észak és Megint hazavárunk című köteteiről beszélgetett az író és Ladányi István, a Sziveri János Intézet vezetője. A könyveken keresztül az otthontalan kívülállóság, az egyes kultúrák, valóságok külső szemmel történő megfigyelése, Norvégia és az írói mechanizmus napirendbe ágyazhatósága is felmerült a témák között.

Az ELTE-n magyar–történelem, illetve a Sorbonne-on francia irodalom szakon diplomázott, majd Franciaországban magyar lektorként tevékenykedő művész 2006 óta feleségével és négy gyermekével Norvégiában él, szépirodalmi tevékenységén túl időskorúak mellett dolgozik házi segítőként.

Mint azt a csütörtöki író-olvasó találkozón is elmondta, Boldog észak című regényéhez ez az élethelyzet komoly alapélményt szolgáltatott, ám nem ez volt az első alkalom, hogy úgy érezte, kívülállóként szemléli a világot, ugyanakkor mindig is érdekelte a többségi kisebbség kérdése. Kun Árpád szerint a norvég emberek számos, praktikus dologban kiválóak, ám fantázia területén kevésbé, így szinte adta magát a helyzet, hogy regényében az Afrikából Norvégiába szakadt Aimé ​Billion történetén keresztül mutasson be egy minden közegből hangsúlyosan kilógó emberi sorsot, melyben éles ellentét mutatkozik például a voodoo, népi hiedelmek és gyógymódok, illetve a jóléti Norvégia vidéki társadalmának életmódja között.

A Megint hazavárunk ezzel szemben letehetetlen útiköny arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, valamint arról, hogy miként tudjuk önmagunkat megtalálni a mindennapi teendőkben; hogyan tudunk felnőni.