Jelenits István tartott előadást a „könyvek könyvéről” Balatonfüreden

Mikor az asztaltársaság vendége, Hamvas munkásságának tisztelője, értő olvasója, Pilinszky János gyóntatója patinás bőrtáskájával, melyben könyvek lapultak, belépett a Vaszary Galéria kertjébe, addigra teljesen megtelt a terem. Közel százan vártak a jeles előadóra.

- Hogyan tud velünk Isten szót érteni, amikor mi emberek egymás közt sem igen értjük egymást? – tette fel a kérdést Jelenits István. Előadása tulajdonképpen e kérdésre adott válasz volt, amelynek jobb kifejtésére – az atya szerint – még legalább egyévi szemináriumi időre lenne szükség. – A Biblia az a könyv, amelyen keresztül Isten bekapcsolódott az emberek közötti dialógusba – folytatta, majd kinyitotta a táskát, és elővette a könyveket: az Ószövetséget és az Újszövetséget. Az atya úgy fogalmazott, Isten a mi szavainkat használta ebben a sugalmazott isteni könyvben, de nem úgy, hogy „fogta a szerző kezét”, ahogy Allah Mohamedét. Az evangéliumok szerzői megküzdöttek minden szóért, mondatért, de emberi könyvet írtak. – Ennek a könyvnek az időtől, koroktól független isteni üzenete az, hogy Isten mindent miattunk, értünk, a saját arcának mintájára teremtett. Az ember több mint a napi gondok megoldásáért, biológiai szükségleteinek kielégítésért remegő, kiszolgáltatott lény – hangsúlyozta az előadó.

Az adventi időszakra való előkészületnek is szánt alkalmon az atya az ószövetségi teremtéstörténettől az újszövetségi sorokon át a „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt” említésével jutott el ahhoz az írói attitűdhöz, ahogy az alkotók, költők a Bibliához nyúlva, azt alapanyagul használva, valami fontosat közvetítenek Isten és ember kapcsolatáról. Felolvasásában meghatóan hangzottak Babits Mihály Miatyánk, Zsoltár gyermekhangra, Zsoltár férfihangra című költeményei. A keresztények közös imájának babitsi – az első világháború borzalmai által kiváltott – parafrázisával az atya azt is szemléltette, hogyan szól a Könyv egy adott kor emberéhez. – Az emberi szó töredékesen tudja megfogalmazni, leírni a világot, a teremtést, az Istennel való kapcsolatot, Isten szeretetét. De nemhiába teremtett annyi nyelvet, mert mindegyik nyelv a nagy egész egy-egy szeletét tudja érzékenyebben megfogalmazni – értelmezte a bábeli történetet.

A hallgatóság az előadás végeztével megfogalmazhatta magának Jelenits atya „üzenetének” lényegét, miszerint csak az értheti meg a Könyvet, aki gyakran forgat más könyveket is.

Az előadást keretbe foglalta Berzsenyi Dániel, Dsida Jenő és Pilinszky János egy-egy verse Simon Erzsébet tolmácsolásában, illetve Király Nóra által előadott paraliturgikus dicsőítő himnuszok Szent Ferencről és vízkereszt ünnepéről. Az énekeket gótikus hárfával és ír buzukival kísérte az előadó.