Nem kedvez a fiataloknak a kényeztetés?

A szerzők, akik hófehér kutyáikkal, Jankával és Buborékkal érkeztek, és az ebek végig gazdáik lábánál hevertek, egybehangzó állítása szerint az országos könyvbemutató körút végállomásaként a füredi est volt a legsikeresebb. Valójában az értő csendben figyelő közönség előtt bölcs emberek pesszimista világképe körvonalazódott.

A beszélgetésen Géczi János és Csányi Vilmos, ha nem is a könyv sorrendjében, körbejárták azokat a témákat, amelyek a pályája vége felé járó tudós elé kerülnek, és nem véletlen, de számos húsbavágó sorskérdést is érintenek. A két tudós eltérő habitusát villantották fel azok a könnyedebb gondolatok, amelyeket például a konyhaművészet, kertépítés, utazás apropóján, néha egymással feleselve, évődve meséltek el. Azonban abban mindketten egyetértettek, hogy az állatok lelkes lények.

Csányi Vilmos idézte fel egyik megható történetét előző kutyájáról, Jeromosról, aki úgy szipogott, mint egy kisgyerek, mikor igazságtalanság érte gazdája részéről. Szóba került a túlnépesedés, a mesterséges intelligencia térhódítása, a család és az idős emberek szerepe. Az emberiség jövőjére vonatkozó kérdésre Csányi professzor úgy fogalmazott, hogy nem a robottechnika fejlődése a veszély, hanem a már most jelen lévő mesterséges intelligencia térnyerése. Az emberi faj sajátossága, hogy értelmes célért küzd. Az új nemzedékek azért nem találják a helyüket a világban, mert alapvető emberi értékeket vesznek el tőlük, azáltal, hogy készen kapnak dolgokat.

Ennek – szerinte – beláthatatlan következményei lehetnek. Elhangzott: mitől függ, hogy jól érzem magam? Az, hogy az ember jól érzi magát a bőrében, csupán 20-30 százalékban biológia, a maradék 70 százalék kondíció, illetve kulturális nevelés kérdése. Géczi János irodalmi példát hozott, miszerint a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regénye is erről szól: embertelen körülmények között hogyan lehetsz boldog? – hangzott el a kérdés a zsúfolásig megtelt kiállítóteremben.