Ajkán csendültek fel Zorán örök érvényű dalai

A beszédes cím utalt arra, hogy a műsorban eljátszott dalok listáját a közönség előzetes kérése alapján állították össze egy tavalyi, Budapest Kongresszusi Központban tartott nagy koncert alkalmából.

Sztevanovity Zorán a mai napig felfokozott állapotban lép a közönség elé. Számára a kezdetektől fogva egyfajta szerelmet jelent zenélni, énekelni, színpadon lenni. A kimerültséget még hírből sem ismeri, adhat akár dupla koncertet, az adrenalin az ő esetében elintézi a fáradtságot.

A művész az egykori Metro együttes frontembereként az 1960-as években vált országosan ismertté. Népszerűsége az eltelt évtizedekkel egyre csak nőtt. Kortalansága, egyedi hangja, előadásmódja, profizmusa a mai napig a zenei élvonalban tartja. Dalain nem fog az idő vasfoga, mély tartalmi mondanivalójuk, személyes hangvételük, dallamviláguk ugyanúgy hat most is, mint akár negyven évvel ezelőtt. Az életről, szerelemről, érzésekről, emberi kapcsolatok kusza és szövevényes hálójáról szóló szerzeményeket hallgatva az ember fejében rögtön elindul a moziélmény, könnyen belehelyezkedik a történetbe: figyel, emlékezik, átél. Elsodorja a romantika, egy kicsit a régmúlt idők nosztalgiája, olykor a szomorúság, a veszteség érzése. Ugyanakkor bátran él a jelenben, reményekkel telve, bizakodva egy szép jövőben. Érzi, hogy ember, hogy él, a szavak legnemesebb formájában.

Az örök érvényű dalok Zorán előadásában a hosszú évtizedek óta állandó alkotótársainak, Presser Gábornak és testvérének, Sztevanovity Dusánnak is köszönhetők. Arra, hogy ők és más szerzők – köztük Bródy János és Sipeki Zoltán – gondolatokban és érzelmekben kimeríthetetlenül gazdagok, a művész is utalt a koncert alkalmával. A hatalmas életműből 28 dalt hallhatott az ajkai közönség a lehető legmagasabb zenei színvonalon. Ahhoz, hogy ennyi harmónia helyet kaphasson, voltak szerzemények, melyeket Zorán lerövidített, gondosan ügyelve arra, hogy a tartalmi mondanivaló és a jellegzetes zenei szövet érintetlen maradjon.

A régi és ritkán előadott darabok mellett jól ismert dalok és az úgynevezett kihagyhatatlan szerzemények is megszólaltak a hallgatóság örömére. A tudatosan felépített dramaturgiai szál mentén haladva az elgondolkodtató harmóniákat könnyedebbek követték, a tempósakat lassabb ritmikájúak, helyet adva a szerelmi témájúaknak, melyekből akadt bőven mit eljátszani. Emlékezetes marad a „Hadd legyen”, a „Szeretlek” és a vokalisták előadásában a „Nagy találkozás”.

A muzsika mellett érdekes történetekről is tudomást szerzett Zorán ajkai fellépésén a nagyérdemű. Kiderült például, hogy a 34. címet viselő dal egészen puritán okból kapta az elnevezést. A nótának közelgett a leadási határideje a lemezgyár felé, így ötlet híján, mivel az volt addigi szerzeményeik sorában a 34., így a címet illetően a sorszám mellett döntöttek a szerzők.

A fináléhoz közeledve zenei csemegeként a Romantika című örökzöld a cappella, azaz hangszeres kíséret nélküli előadásmódban erősen hatott a publikumra. A kihagyhatatlan szerzemények sora nem nélkülözhette a Szerelemnek múlnia kell és az Apám hitte című dalokat sem. A koncertet végighallgatva, a ráadásművekkel együtt, melyet a Kóló zárt, minden bizonnyal senkiben sem maradt hiányérzet. A nézőközönség hosszú percekig tartó vastapssal mondott köszönetet a feledhetetlen zenei élményért. Számukra a koncert maga volt a Nagy találkozás.

Megtudtuk, a turné mellett édes teher a zenekar életében a felkészülés, hiszen az októberre tervezett fővárosi Aréna-koncertre hangolódnak. Sikerük minden kétséget kizárva garantált lesz!