Bemutatták Novics János első kötetét

A bemutató során Varga Richárd volt az író beszélgetőtársa. „Mi történik egy szenvedélyes és zavarodott kamasszal, ha elhúzza a csíkot otthonról és egyedül nekivág a nagyvilágnak? Hogyan éli túl a kalandot, míg külföldön, egy idegen országban, élelem és pénz nélkül csavarog és a szabad ég alatt tölti az éjszakákat? 1990-ben járunk, a rendszerváltás nyarán” – olvasható a kötet hátoldalán. Anélkül, hogy a történet fontosabb pontjait felfedték volna, mégis izgalmas, és figyelemreméltó részleteket, olvasatokat hallhattunk Varga Richárdtól és Novics Jánostól a kötettel kapcsolatban.

Kiemelt témaként vetődött fel a Hózentróger című kötet kapcsán a folytonos határhelyzetek megjelenése, és a fiatal főhős határátlépései a történetben. A határ szó szerint és szimbolikusan is központi figurája a regénynek. A rendszerváltás önmagában is egy korszakhatár, az Ausztriába szökés valóságos határátlépés, a kamaszkor pedig a felnőttkor határa, és még sorolhatnánk a könyvben burjánzó határ-motívumokat.

- Tulajdonképpen ez egy kísérletnek indult. Megpróbáltam leírni ezt az utat, amit bejártam. ÉS arra voltam kíváncsi, hogy le tudok e írni egy lineáris történetet, és aztán egyre jobban bővült az anyag. Aztán szembesültem azzal, hogy az az ember, aki ezeket átélte, már nem én vagyok, tehát arra valahogy reflektálnom kell, tehát úgymond széljegyzeteket fűz az elbeszélő a főhős útjához – mondta el a beszélgetésen Novics János.

Azzal, hogy a történet mennyiben fikció vagy mennyire valóságos, az író elmondta, hiába hitte, hogy mindenre tisztán emlékezhet, a könyv megjelenése után sokszor szembesítették vele, hogy bizonyos történések nem, vagy nem így estek meg. Természetesen a regény szempontjából – mivel nem emlékiratokat, vagy történelmi regényt olvasunk – irreleváns, de érdemes úgy forgatni a Hózentrógert, mint megmaradt érzések, emléktöredékek a rendszerváltás nyaráról, melyek egy különleges történetté állnak össze.