Kivesző nyelvek, kivesző értékek

Pontosan nem is lehet tudni, a szakemberek úgy tartják számon, hogy a világ kétszáz országában jelenleg 6-7000 nyelvet beszélnek az ott lakók. Ez visszaosztva azt jelenti, hogy nem kevés államban háromszáz nyelv is létezhet. Ez már az ötszáz éve egyre rosszabbodó helyzet eredménye; nyelvi szempontból 10-15 ezer éve volt leggazdagabb a Föld, majd elkövetkezett a gyarmatosítás, ami nemcsak az őslakosok túlnyomó részének kiirtását jelentette, de az általuk beszélt nyelvek eltűnését is. Ha nem is ilyen drasztikus léptékben, de azóta is egyre romlik a helyzet, aminek különböző okai vannak.

A világ nyelveinek nagy részét – köztük a rokon oroszországi finnugor nyelveket – kis lélekszámú közösségek beszélik többnyelvű országokban. A Pusztay János által különösen jól ismert finnugor nyelvek kapcsán mutatta be azok súlyos helyzetét a professzor, aki megdöbbentő kijelentést tett:

– Derűlátó jóslatok szerint a világ nyelveinek mintegy fele, a borúlátó jóslatok szerint akár 80-90 százaléka is eltűnhet, vagy kerülhet erősen veszélyeztetett helyzetbe ennek a századnak a végére.

Az ENSZ a veszélyeztetett nyelvek és népek évévé nyilvánította az idei esztendőt, ezzel is fel akarván hívni a figyelmet erre a súlyos helyzetre. Miért is veszteség, ha eltűnik egy nyelv? Ugyanazért, mint a biodiverzitás, a biológiai sokszínűség szűkülése, az elvesző fajok hiánya.

Ha megszűnik egy nyelv, örökre elvész az általa képviselt kultúra, visszavonhatatlanul csökken az utánunk következő nemzedékek öröksége is. Több oka van annak, hogy miért kerülnek a kisebb nyelvek vészhelyzetbe; például a többségi nemzet célja a kisebbség ellehetetlenítése: nem segíti a kisebbség anyanyelvi oktatását, kiadványai megjelentetését, civil szervezetei működését, de óhatatlan veszély az asszimiláció is. Amíg még elegendően vannak (Pusztay János szerint legalább tízezren), tudatosan kell védeniük a saját nyelvet és a kultúrát.

Mivel már nem jellemző a nagycsaládok együttélése, a fiatal generáció már nem tanulhat a legidősebbektől, így a szülők feladata az anyanyelv használata, vásárolni az anyanyelvi kiadványokat, az értelmiségé pedig az, hogy segítsen összeállítani a szakmai terminológiai szótárakat. Utóbbiakra azért van szükség, hogy a két országban azonos nyelven beszélők minden szituációban tudják saját anyanyelvüket használni. Ha erre nincs törekvés, egyre gyorsabban kénytelenek a többségi nyelvet – vagy az angolt – használni a szakmai beszélgetésben is.

A többnyelvűség nem átok, hanem áldás, de tudatosan kell tenni azért, hogy megőrizhető legyen ez a kincs, ami ma még birtokunkban van – szólt a figyelmeztetés minden felelős embernek.