A Pannon Várszínház színésze Radnóti versét ajánlja

Budai Márton Zoltán nagyon szereti Radnóti Miklós versét, emellett azonban személyes kötődése is van hozzá. – Tizennyolc éves voltam, amikor először elszavaltam a Hasonlatok című verset. Azóta sem hagyott magamra, életem során többször is megtalált engem – tette hozzá a művész.

Radnóti Miklós Hasonlatok című versét 1941-ben írta. 1940-től kezdve kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen erőltetett menetben vitték Németország felé.

Hitvesi költészetéből a Tétova óda a legismertebb darab, ám nem példanélküli. A Hasonlatok című alkotás korábban készült a már említett ikonikus műnél, de már itt is érezhető, hogy a személyes élet intimitása és a történelem tragikuma emeli ódai magaslatra ezeket a verseket. Ebben a műben is az ellentétpárok kidomborításával, és a címben jelzett alakzat következetes használatával a vers belső feszültséget gerjeszt az olvasóban, amelyet a felmagasztalt nőalak és a szerelem hatalmának megkérdőjelezhetetlensége old csupán fel bennünk.

A költői én tétovasága itt is megjelenik, hiszen megfogalmazza félelmét, hogy áhított kedvese elhagyja őt egyszer. Lehetett is mitől félnie annak, aki két múzsába volt szerelmes