A Pajtás sétahajó tragédiájáról forgatna filmet Buvári Tamás

– Nagyon készültünk a bemutatóra, amit Magdi halálának évfordulójára terveztünk Veszprémben, a Hangvillában. A járvány miatti halasztás ugyanakkor a film előnyére vált, hiszen nyugodtan, türelmesen tudtuk befejezni a film fényelését és a hangkeverést. Sok hasznos ötlet jött az utolsó pillanatig például Szirtes Edina Mókus zeneszerzőtől. Javítgattunk, tökéletesítettünk, újrakevertünk, újrafényeltünk. Jó érzés volt ülni az Origó filmstúdió vetítőjében, azokon a székeken, ahol Harrison Ford, Denis Ville­neuve vagy Angelina Jolie is ült már. Két és fél év kemény munkája után ezt a professzionális körülményt talán megérdemeltük. Nagyon szép lett a 4K-s dcp kópia, amit a mozik vetíthetnek, noha a legtöbb mozi még csak 2K felbontásban vetít. Hála ezért az Origónak és a Bőhm Hangdizájn Stúdiónak.

Mit kell tudnunk a filmről?

– A film közösségi finanszírozás segítségével valósult meg, az átlagosnál kisebb költségvetésből. Talán nem szerénytelenség mondani, hogy ez nem látszik rajta, hiszen rendkívül gazdag a látványvilága, pazar a fényképezése, amiért Tóth Zsolt operatőrt díjazták a Kovács László- és Zsigmond Vilmos-operatőrversenyen. Azt is elmondhatjuk, hogy most ismét igazán rangos megmérettetések előtt állunk.

Mi a film további sorsa?

– Szeptemberben több bemutatója is lesz az alkotásnak, ami újabb feladatokat jelent a produkciónak. Miközben a film előzetesét csináljuk Vághy Anna vágóval, el kell készíteni a film plakátját és más nyomtatott anyagait is. Ezzel kapcsolatosan egy pályázatot írunk ki a Veszprém megyei középiskolások számára. Ezzel lesz remélhetőleg kerek a történet. Tavaly ilyenkor alkalmunk nyílt látogatást tenni Rijekában, mely város idén az Európa Kulturális Fővárosa címet viseli (Galway mellett). Ott az egyetemen láttunk egy remek plakátkiállítást, amelynek darabjait a diákok a helyi filmfesztiválra készítették – innen jött az ötlet.

Hogyan képzeljük el a magyar verziót?

– A plakátpályázaton helyi középiskolásoktól várjuk a pályaműveket, és egy marketingszakemberből, képzőművészből, filmesekből álló zsűri fogja kiválasztani a győztes művet, amiért pénzjutalom is jár. További motiváció lehet, hogy a Magdolna című játékfilm egy díszkiadását szeretnénk eljuttatni Ferenc pápának, így a lemez borítóját majd a pápa is szemrevételezheti, ez is kihívás talán.

Van már új, konkrét dátuma a bemutatónak?

– A Veszprém–Balaton Film­pikniken lesz a film ősbemutatója, a tervek szerint szeptember 4-én, hála a szervezőknek, a nyilvános premierje pedig Szegeden, a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon. Ezt a fesztivált szeptember 8–12-ig tervezik, reméljük, meg is tudják tartani, nagyon szeretnénk ott megjelenni a stábbal. Ezután kerülne a film a mozikba, amennyiben erre a járványhelyzetben lehetőség lesz – remélem, igen. Neveztük a filmet a Vatikánban zajló novemberi filmfesztiválra, az eredményt majd meglátjuk. Az online forgalmazás is egy lehetőség, szeretném minél több nézőhöz eljuttatni, nagyon kíváncsi vagyok, milyen utat tud bejárni.

Milyen hatással van önre a táj, ahol él és a közeg, amiben alkot?

– Azt hiszem, elég érdekes alkotói környezetbe kerültem azzal, hogy Pestről Bándra, Veszprém közelébe kerültem. A filmeknek, amiket az utóbbi időben készítettünk, lett egy helyspecifikusságuk, közösségeket mozdítottak meg, embereket hoztak össze. Veszprém neve immár nemegyszer bukkant fel a filmes szakmában, tudják, hogy itt filmek készülnek, és ez jó. A Szeretföld egy nagy-nagy helyi összefogás eredménye volt, a Magdolna pedig helyi, veszprémi, Balaton-felvidéki ügy.

A Magdolna lassan elindul a maga útján. Van már új filmterve?

– Több új filmtervem is van, ezek közül az egyik a Pajtás sétahajó tragédiáját dolgozná fel. Ez a téma sokszorosan összetett, balatoni, történelmi, hajós, kaland és katasztrófa, mindez egy kiélezett és nyomasztó politikai helyzetben, az ötvenes években játszódik. Ezt a témát gondoltam felvezetni egy performansszal, amit május 30-án, a Pajtás emléknapján el is követtünk helyi színész és művész barátainkkal. Kíváncsi voltam, mi a véleményük az ügyről, és ki is szerettem volna billenteni magunkat a komfortzónánkból, igaz, nem voltunk provokatívak, mégis a nyilvánosság elé léptünk. A hely sem volt utolsó, ott lenni néhány méterre a helyszíntől fizikailag érinti meg az embert – erős érzéseket váltott ki belőlünk. Ebből majd lehet tovább építkezni. Még nagyon az elején vagyunk, bár már szuper ötletek születtek a forgatókönyvet illetőleg. Valahogy nagyon másképp kell megfogni ezt a témát, mint azt sokan várnák, ezt érzem.