A Woody, a Fradi meg az építkezés – Októberi feljegyzések Hegyi Zoltántól

Október 19.

Több könyvet olvasok párhuzamosan. Ezt a szokásomat alighanem sikerült tökélyre fejlesztenem, ha mást nem is. Az egyik Woody Allen önéletrajza, az Apropó nélkül. A Jaffa adta ki, ez manapság, amikor már Woody Allen is persona non grata lett bizonyos körökben, szinte már bátor tett. Németországban például elég sokat vacakoltak vele. Nálunk nem annyira. Szerencsére. Merthogy, amint az várható volt, zseniális a kötet. Már az első mondatoknál vinnyogtam a röhögéstől, és ez a késztetés később sem enyhült. A mester legjobb pillanatait idéző sziporkázás kitart az utolsó oldalig, és az olvasónak a végén olyan érzése támad, hogy maradt még a neves filmesben muníció egy következő kötetre.

Allen a néhol túltolt #metoo mozgalom egyik legismertebb áldozata, akivel szemben egyetlen elmarasztaló bírósági ítélet sem született, viszont könnyen lehetséges, hogy mint oly sok negatív kampány és karaktergyilkossági kísérlet kapcsán előfordul, a személye körüli hercehurca kereskedelmi szempontból jót tesz a könyvnek. Ami persze mind­ettől teljesen függetlenül ellenállhatatlanul szórakoztató. Tekintve, hogy a szerző hitelesen vicces. Mint Buster Keaton, Groucho Marx vagy a Monty Python, hogy csupán a filmeknél maradjunk.

A másik könyv Taffy Brodesser-Akner regénye, a Fleish­man bajban van (21. Század Kiadó, 2020). Első könyv, és ez érződik is rajta, meg nem is. Annyiban igen, hogy olyan sok benne a kérdés és a tanulság, mint égen a csillag, annyiban pedig nem, hogy rendkívül magabiztos, könnyednek tűnő és néhol Philip Roth, vagy éppen John Updike legszebb pillanatait idézi. Taffy Brodesser-Akner egyébiránt nő. Ezt azért fontos megjegyezni, mert olyan egy kicsit, mint Flaubert és a Bovaryné, csak éppen fordítva. Egy kritikusa szerint mindent tud a nőkről, de ez még hagyján, mert olvasás közben olyan érzésünk támadhat, hogy a férfiakról is. Mindenesetre jól áll neki hősének köpenye. Toby Fleishman ugyanis orvos, akárcsak halhatatlan névrokona a Miért éppen Alaszka? című pompás sorozatból. Válása után úgy gondolja, éli majd a tipikus szingliéletet, új nőkkel, régi páciensekkel és hétvégi gyerekezéssel, de aztán minden másképp alakul. Rachel, az exfeleség egy szép éjjelen titokban és váratlanul leparkolja nála a kölyköket és lelécel, úgy tűnik, örökre. És azért ez már mindjárt egy másik felállás.

Október 20.

Sigér Dávid arcát nézem a tévében a Fradi 5-1-es barcelonai zakója után. Fülig ér a szája. Jó, mondjuk, ő mindig ilyen, számomra az egyik legrokonszenvesebb fiatal játékos a mai mezőnyben. Lerí róla, élvezte azt, hogy egy pályán focizhatott Messivel és a többi nagyágyúval. Elég jó lehet a fiúk pszichológusa, senki nem fogta fel tragikusan mindazt, ami a Camp Nouban történt. Egyébként nem is kell. Ilyenkor jön az persze, hogy ezért érdekes játék a foci. Azért nem állnék be abba a szakértői sorba, ahol ezt az eredményt kvázi sikernek könyvelték el, és az egyik fő szakértőnek közben még végképp érthetetlen módon Suárezbe is sikerült belerúgnia, de tény, hogy ha Tokmac két centivel hátrébbról indul pompás lesgóljánál, Isael meg két centivel mélyebbre bombáz, ugyanakkor az új katalóniai reménység sípcsontjáról nem vánszorog bénán Dibusz kapujába a laszti, akár szorosabb is lehetett volna a meccs.

Félreértés ne essék, ez a realitás, a Barcelona ennyivel jobb nálunk, még tíz emberrel is. Nálunk, mondom, mert a Fradi-szív így dobog, mert ha másodosztály, ha Bajnokok Ligája-csoportkör, mi vagyunk a Ferencváros, hej, hej.

Október 21.

Néhány nappal ezelőtt ünnepség volt Káptalantótiban, mivel éppen 750 esztendős lett a falu. Szép kor és szép volt a megemlékezés is. A felemelő pillanatoktól a humorosokon át a meghatókig és vissza. A végén állófogadás. Ezekkel általában az a baj, hogy vagy túltolják és puccparádévá változik, vagy alulkalibrálják, és az meg méltatlan. Nos, ez tökéletes volt. Ízlés, ízek, harmónia.

A tökéletes töpörtyű lila hagymával és olaszrizlinggel ugyanis olyan kombó, mint ha Hamvas Béla filozófiájából szökött volna meg egy ihletett pillanatban. Mindeközben, költözködésünk színes pillanatait tovább cifrázva építkezünk is egy kicsit, ennek megfelelően momentán egy konténer mellett helyezkedik el az irodám, amely egyben a nappalim is, és ott kapott helyet az a csinos kis varrógép­állvány, amelyen dolgozom. Innen remek kilátás nyílik a gázvezetékre, amelyből speciális effektek kíséretében elszabadult az anyag. Legalább nincs az a dögunalom, és nem gyújtok rá egy darabig.