Szőke Melinda könyvet írt a tüskevári gróf, Zichy István életéről

– Tüskevárról származom, nagyszerű általános iskolai tanáraim hatására kezdett érdekelni a történelem. A középiskolában még biztosabban éreztem, hogy történelemmel, helytörténettel szeretnék foglalkozni. Történelem–levéltár technikusi végzettséget szereztem. Szülőfalum múltja mindig is foglalkoztatott, diplomamunkámat a tüskevári pálos kolostor történetéről írtam. Pedagógus lettem, és néhány éven át tanítottam. Később a közigazgatásban helyezkedtem el, és immár 21 éve az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozom, de a történelem iránti érdeklődésem megmaradt. A könyv témája 2015-ben jött szembe velem, amikor véletlenül megtudtam, hogy a tüskevári erdő határában egy grófi sír található. Megtaláltam a jó állapotú síremléket, amelyen olvasható volt a felirat: gróf Zichy István császári és királyi kamarás. A huszár hadnagy 1853 és 1890 között élt – mondta az előzményekről szólva a szerző, akiben sok kérdés felvetődött a síremlék előtt állva.

– Ki volt a gróf? Honnan érkezett, miért az erdőben, és nem a temetőben nyugszik? Ott fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy kiderítem, kit őriz a sír. 2015 elején kezdtem a gróf történetét kutatni, de a levéltárakban kevés forrást találtam. Életéről, munkásságáról korabeli újságcikkekből szereztem információkat, azok alapján dolgoztam fel és írtam meg a könyvet. Ettől is egyedi ez a kötet – vallotta a szerző. Szólt továbbá a kutatási folyamatról, a család megyéhez való kötődéséről és a gróf környékbeli kortársairól: a somlószőlősi Zichy-Ferraris Lajosról, a devecseri Esterházy Ferencről és a dobai Erdődy Sándorról, akiknek élete szintén megelevenedik a könyv lapjain.

Szőke Melinda személyesen felkeresett és megörökített minden helyszínt, ahol Zichy István élt és megfordult. Az utazások során készített fényképei illusztrálják a kötetet, hiszen saját bevallása szerint érdekes helyszíneken járt, megható dolgokkal találkozott. Egyedi megközelítésből, újságcikkekből dolgozta fel a gróf élettörténetét. Különleges a könyv attól is, hogy a szerző két tanult szakmája mindegyikét, a közigazgatási és történészi vénáját is tudta hasznosítani az írás során.

Számára mind az egyetemes, mind a magyar történelem legizgalmasabb időszaka a 19. század második fele, amikor elindult a gazdaság fellendülése, az ipar és a jog fejlődése. Így a korabeli jogszabályokat is tanulmányozta és beépítette a könyvbe, de a Somló környéki települések kultúrtörténeti emlékeit ugyancsak bemutatja. Kutatásai eredményeként megtudta, hogy Zichy István széles látókörű, példaértékű életet élt, és aszerint nevelte fiát is, ifjabb Zichy Istvánt, aki elismert kutató, művészettörténész lett, és aki a Magyar Történelmi Múzeum igazgatója volt 1934-től. Zichy István gróf apaként és a vármegye életében is meghatározó szerepet töltött be, a megye törvényhatósági bizottságának is tagja volt. Azonban a szerző hiába kutatott a főhős fényképe után, közel öt éven át tartó keresése sem vezetett eredményre ilyen szempontból. Felkutatta a leszármazottakat is, a családtagok arcvonásai alapján próbálta elképzelni, hogy miként nézhetett ki könyve főhőse, aki szívszélhűdésben hunyt el 42 évesen. – A kötet szokatlanul hosszú címe a gróf gyászjelentéséből vett idézet: Hazájának igaz fia, családjának boldogsága. Ez a néhány szó tükrözi méltóképpen Zichy István életét és munkásságát – szögezte le Szőke Melinda.

A könyvbemutatón jelen lévő Zichy család tagjai közül gróf Zichy Pál, a Magyar Történelmi Családok Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy milyen érzés egy történelmi múltú család tagjának lenni, miként ápolja a család a felmenők hagyatékát. Amint mondta, huszonévesen kezdte érdekelni a család múltja, azt követően csatlakozott a Magyar Történelmi Családok Egyesületéhez. – Megható volt számomra a kötet és eleve az, ahogy a szerző a főhős felé fordul. Nagy szeretettel, érdeklődéssel, ismeretlenül. De nagyon kedves számomra a könyv azért is, mert Melinda előítéletek nélkül ír a kor arisztokráciájáról. Amit pedig tanulhatunk a könyvből, az a felelősségvállalás és a tenni akarás – mondta Zichy Pál.

A bemutató emelkedett hangulatát a Biróné Bognár Ágnes előadásában felcsendülő Ave Maria című dal és Kövesiné Vajda Ivett zongorajátéka alapozta meg.