Fekete/fehér/igen/nem – A Liliomfi megalapozta az új színházi évadot

A Liliomfi a magyar irodalom kiemelkedő műve, Szigligeti Ede 1849-ben született legismertebb vígjátéka. A darab története szerint a megözvegyült Szilvai professzornak (Koscsisák András) az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát (Egri Zsófia). A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi (Szelle Dávid) néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A hű barát és színésztárs, Szellemfi (Keresztesi László) segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik – társadalmi különbségek miatti – reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér (Murvai Márton) és Erzsi (Kárpáti Barbara), a gazdag Kányai fogadós (Molnár Ervin) lánya) története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.

A szövevényes szerelmi történet telis-tele van csalafintaságokkal, csintalanságokkal és rosszalkodással, hazugságokkal és szép érzésekkel, tolvaj becsülettel és megtévesztéssel: ahogyan ez egy komédiánál elvárható. Szelle Dávid rendezőként törekedett arra, hogy a 19. századi hangulatot modern formába ültesse, ám az eredeti szövegkönyv miatt a dialógusok zavaróan archaikusnak hatnak. A díszlettel és jelmezekkel ellenben sikerült egy teljesen új diskurzust beemelnie a történetbe, hiszen a fekete és fehér díszlet kizökkenti a nézőt a komfortzónájából. Olyannyira hat a letisztult, színmentes környezet a nézőre, hogy a kezdeti néhány percben szinte másra sem tud figyelni, mint a fekete-fehérre mázolt háttérre és a fekete-fehér ruhákra, bútorokra.

Ellenben megjelennek a színen színes kendők is: minden színésznek egy-egy. Ezért is indulhat el a néző fejében az a diskurzus az eredeti történet mellett, hiszen a kendő nem csupán egy kiegészítője a térnek, hanem meghatározója a narrációnak. A darab ezzel éppen a „fekete/fehér/igen/nem” című játék totális inverzévé válik, hiszen tulajdonképpen csak ezeknek a kommunikálásáról szól a darab.

A rejtett jelentésrétegek mellett a felszínen egy fordulatos, izgalmas és kacagtató előadás bontakozik ki, amelyben a Pannon Várszínház legújabb társulati tagja, Murvai Márton is láthatóan ki tudott bontakozni. Márton, Gyuri szerepében rögtön kiemelt szerepben mutatkozott be, de tehetsége és kisugárzása nem is engedhetett volna meg neki ennél kisebb szerepet. Az előadást szeptember 24-én, 26-án, és október elején is megtekintheti a közönség.