A nyugdíjas évek hirtelen nyugalma sokakat késztet kézműveskedésre

Huszár Józsefné Júlia, a Venőke elnöke a kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy a tárlat darabjai a hölgyek szépség iránti vágyát tükrözik. És valóban, a falakon, az üvegszekrényekben szépséges művekre csodálkozhattunk rá, olyan egyedi alkotásokra, amelyek a harmóniát, az egységet hirdették. Valamennyi kiállító sajátos látásmóddal rendelkezett, ám egy dologban mindannyian azonosak: művészetükkel igyekeznek kifejezni a nőiséget, a női lét szépségét, nehézségét, mindennapjait.

Török Lajosné Katica különleges hangulatú selyemfestményei valóban magukkal ragadják az embert. A vízesés őre vagy a Csobbanás című képét látva elképzelni sem tudjuk, a selymet miként lehet így megmunkálni.

– Tizenöt éve foglalkozom selyemfestéssel, képeket, párnákat, kendőt, sálat, ékszert is készítek belőle – mesélte az egykori óvodapedagógus, aki pályája során belekóstolt a népi kismesterségekbe, a gyöngyözésbe, bőrözésbe, nemezelésbe is. – Sokat kézműveskedtem korábban is, az óvodában a gyerekek és a magam örömére is, ám amióta rátaláltam a selyemre, azóta ez az első számú alapanyagom.

Katica kiemelte, selyemmel és gyapjúval dolgozni azért is különleges, mert élő anyagok, amelyek a feldolgozás után is élnek. A selyem például energiát sugároz, gyógyít, fertőtlenít, gyulladás csökkentésére is használják, és nyugtat is. Nem véletlen, hogy aki kipróbálja, milyen selyem ágyneműben pihenni, az többé másfélét nem is szeretne használni.

– A selyem alázatra tanít. Egyáltalán nem könnyű ezzel az anyaggal dolgozni, tilos vágni, csakis tépni szabad. A szuminagasi technikát alkalmazom, vagyis amikor lerakom magam elé, még fogalmam sincs, mit látok meg benne, milyen mintát, alakzatot, formát tudok kihozni belőle. Ráadásul elég nehéz rá festeni, ám nem tudom megunni – mondta lelkesen.

Suller Éva 25 éve – mióta nyugdíjba ment – foglalkozik kézműveskedéssel. Azt mesélte, a nyugdíjas évek nyugalma váratlanul érte, nem tudott magával mit kezdeni, ezért beiratkozott a Közművelődési Intézetbe, ahol kosárfonást és fazekasmesterséget tanult. Utóbbi aztán annyira elnyerte a tetszését, hogy családi házukban kemencét rakatott és otthon korongozott.

– Sajnos a háztól megváltam, s vele együtt a kemencétől, a korongtól, a szerszámoktól és a mázaktól is. Azonban valamit csinálni kellett, ezért kitaláltam, hogy festeni fogok. Közben megismerkedtem az epoxigyantával, amiből különböző ékszereket, fülbevalókat, nyakláncokat, medálokat készítek. Nagyon szórakoztató és egyszerű. A gyöngyfűzést is kedvelem, bár való igaz, sokkal macerásabb azokkal az apró alapanyagokkal dolgozni – magyarázta.

Éva, aki a kiállításra színes korsókkal, vázákkal érkezett, elárulta, a festészet csínját-bínját az internetről tanulta meg, s ez olyan jól sikerült, hogy korábban az Agórában már nyílt egy kiállítás a képeiből. Szívesen megtanulna az olajfestékkel is bánni, ez a közeljövő tervei közé tartozik.

A festészet és gyantázás mellett jut ideje másra is: két nyugdíjasklub tagja is. Az ottani társakkal rengeteget kirándul, szívesen piknikeznek közösen, főzőcskéznek, grilleznek, és persze kézműveskednek is.

MIT TAKAR A SZUMINAGASI TECHNIKA?

A szuminagasi technika a japán művészet több mint ezeréves papír- és textildekorálási módszere. A szumi jelentése tus, a nagasi lebegést jelent. Ez egy merítési módszer, melynek lényege, hogy a vízfelszínen (jelen esetben a selymen) kialakított olajos réteg és a tus rajzolatai különböző mintákat hoznak létre. Ezeket a mintákat rögzítik a selymen.