Három barátról és a Balaton-kutatásról szól a Zircen látható kiállítás

Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeumban a napokban nyílt meg a kiállítás, ami szeptember 30-ig tekinthető meg itt. Utána Érdre, a Magyar Földrajzi Múzeumba költözik. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum állította össze az említett két intézmény segítségével, azokból emlékeket kölcsönözve. Kurátora, Rainer Pál történész, muzeológus elmondta, hogy eredetileg 2020-ban szerették volna megrendezni. Ugyanis akkor aktualitást adott volna neki, hogy akkor volt Cholnoky születésének százötvenedik, halálának hetvenedik, Lóczy Lajos halálának századik, Laczkó Dezső születésének százhatvanadik évfordulója. Ám a koronavírusjárvány miatt tervüket elhalasztani kényszerültek. A múzeumi szakembernek pedig meggyőződése, hogy nem csak a kerek jubileumok miatt érdemes munkásságukat felidézni, ugyanis időtállót alkottak. Megjegyezte: a veszprémi Cholnoky-családnak több híres tagja volt. Orvos, ügyvéd, irodalmár, újságíró akadt köztük. Nemzetközi jelentőségű életművet Jenő tudott felmutatni földrajztudósként. A Balaton-kutatás meghatározó alakjai közé tartozott, Lóczy Lajossal és Laczkó Dezsővel együtt. 

Neves tudósgárda toborzása

A Magyar Földtani Társaság 1891-es ülésén Lóczy kezdeményezte a Balatoni Bizottság megalakítását. Ugyanis a XX. században Európa egyik legnagyobb, hazánkban található taváról még nem létezett komoly tudományos feldolgozás, holott például a Genfi-tóról már igen. Az szintén a vizsgálatok mellett szólt, hogy az 1850-es években a déli, 1909-re az északi parton is kiépült a vasútvonal. Számítani lehetett arra, hogy Budapestről és más nagyvárosokból rendszeresen többen érkeznek ide, üdülőövezetként használva a páratlan természeti környezetet. Egy alapos kutatás ezt méginkább ösztönözhette. 

– Komplex társadalmi, természettudományi feltérképezést képzeljünk el. Vizsgálták a tó flóráját, faunáját, a parthoz közeli részek geológiáját, történelmét, néprajzát, még a vendéglátással és a térség régészeti anyagaival is foglalkoztak. Lóczy jó szervező volt, minden részterület legjobb szakértőit kutatta fel, hetven tagú, hazai és külföldi kutatókból álló gárdát toborzott. Köztük akadtak természetesen német és osztrák szakemberek, de angol és olasz tudósok is. Akkor, amikor az első világháború előtt a világégést kirobbantó, egymásnak feszülő nacionalista ellentétek jellemezték a korszakot, ők jó légkörben, békésen dolgoztak együtt. A közös munkát elsősorban a Vallás- és Közoktatásügyi- és a Földmívelésügyi Minisztérium támogatta. Több múzeum, vármegye hozzájárult komoly összegekkel. Még a veszprémi püspök is. A magánszemélyek közül kiemelkedett gr. Semsey Andor igen "tőkeerős" földbirtokos, mint mecénás. Külön költségvetéssel rendelkezett a kutatás. Az eredmények harminc, több száz oldalas kötetben jelentek meg – sorolta Rainer Pál és hozzátette: pedig az 1890-es évek közepén kezdődött kutatást a világháború és forradalmak lassították. 1920-ig tartott. Az említett könyvek egy része idegen nyelven is megjelent, bekerültek bécsi könyvtárba és a British Múzeumba. A kor nyomdatechnikájának csúcsminősége járult hozzá sikerükhöz, színes ábrák kerültek azokba. A tanulmányok foglalkoztak többek közt azzal, mi okozza a Balaton vízszint-ingadozását, mivel a széljárás a déli partra nyomta a vizet, ott a nyaralók víz alá kerültek. Azzal is, miért algásodik a tó.  

Terepmunka a jégen

Cholnoky eredetileg vízügyi mérnöknek tanult, így a vízjárással foglalkozott elsősorban. Korábban eljutott Kínába tudományos céllal, a Jangce és a Sárga folyóhoz, ahogy őelőtte Lóczy is kutatott ott. Cholnokyról szerény anyaggal rendelkezik a Laczkó-múzeum, de őrzi ötven levelét, amit Laczkónak írt. Laczkó Dezső piarista szerzetes volt, földrajzot és természetrajzot tanított. Utóbbi okán ma biológiaszakosnak neveznénk, de a geológia érdekelte leginkább. A Balaton-kutatásból azzal vette ki részét, hogy Veszprém környékét vizsgálta földtani szempontból. Lóczy Lajos Cholnoky Jenő egyetemi professzora volt, geológus. Fotók vannak arról, ahogy társaival a Balaton jegére indult méréseket végezni a téli fagyos, kemény hidegben, bundában, bakancsban. Szánkón húzták a poggyászokat, ládákat, koffereket. 

Híres festmények, levelezések

Cholnoky ügyesen rajzolt, tanulmányait jellemzően saját illusztrációival látta el. Fennmaradtak vidám színű akvarelljei. Számos külföldi tudományos társaság felvette tagjai közé, erről díszes, pecsétes oklevelek tanúskodnak. Beválasztották az Angol Királyi Földrajzi Társaságba is. Egyetemista tablóképe szintén megvan. A vándorkiállítást érdekessé igyekeztek tenni még régi fotók üveg negatívjai alapján készült diavetítéssel, Cholnoky anyjának és lányának kutyáiról készült fényképekkel. Továbbá megkövült őslény-lenyomatokkal, amiknek megvan eredeti vitrinjük. Érdekesség még a három barát levelezésének elemzése. Ugyanazzal foglalkoztak, mint a mai tudósok, csak más technikai színvonalon. Külföldi szakembereknek, nyomdának üzentek. Több nyelven beszéltek. Kiterjedt ismeretséggel rendelkeztek a tudományos világban. Lóczyt az első világháború apropóján elküldték Szerbiába térképezési feladatokkal, amikor a Monarchia elfoglalta. Az ottani élet őt a svájci demokráciára emlékeztette.