A magyar mondavilágba kalauzolta a közönséget a Mondák, regék, szép emlékek című zenés est

A nézőteret idén is zsúfolásig töltő közönséget Décsey Sándor, a Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója köszöntötte. Beszédében szólt az est létrejöttéről. Mint elmondta, a Wass Albert-estnek több mint egy évtizedes hagyománya van Tapolcán. – Civil kezdeményezésből indulva nőtte ki magát oda, hogy a város művelődési központja színháztermében több mint 200 ember figyeli az előadást. A könyvtár öt évvel ezelőtt vette szárnyai alá a programot, akkor született az az elhatározás, hogy intézményesítsük az estet, emeljük magasabb szintre a civil kezdeményezést. Ez csak technikai kérdésekben mutatkozott meg, hiszen a mai napig a forgatókönyvíró, a rendező és a szereplők varázsolnak el bennünket. Tapolcai és környékbeli zenészek, énekesek prózai szereplők, táncosok közös produkcióját látjuk, sokan pedig háttérmunkásként tettek hozzá – nem keveset – a műsorhoz. Az est egy pályázati támogatással összeállított programsorozat egyik utolsó állomása, amelyre büszkék vagyunk – mondta az igazgató. 

A Wass Albert írásain keresztül a magyar mondavilágba kalauzoló esten ezúttal a ­korábbiaknál nagyobb terjedelmű mondákat dolgoztak fel: A csodaszarvas, Lehel kürtje, Isten ostora; de meg­elevenedett ­Botond és a Szent Korona története is, tudtuk meg. A város környékén játszódó Az ­utolsó táltos című írásba a rendező jó érzékkel belecsempészte a ­Tavasbarlangot, a narrációba is remekül illett. 

Az előadást ezúttal szintén a forgatókönyvíró Bertalan Csaba rendezte, aki elmondta, hogy az október óta próbált est újdonsága a prózák megjelenítése volt, keverve a mozit a színházzal. Az előre felvett szövegek alá zenei betéteket állítottak össze. Ezúttal is remekeltek az áthangszerelt zeneszámokat játszó zenészek, az énekesek és a Batsányi Táncegyüttes tagjai, akik valóságos táncszínházat jelenítettek meg. Bertalan Csaba pedig azt ígérte, hogy vannak még ötletei további hasonló estekre.