St. Martin adott koncertet a Csigó Kult Festen

Az estre érkezőket Bartunek Katalin, a Csigó malom Kulturális és Művészeti Központ Alapítvány elnöke köszöntötte. Mint mondta, az összeművészeti fesztiválon most egy összművészt üdvözölhetnek, aki a zenélés mellett fotózik, verseket ír, fest, alkotó táborokat szervez.
A rendhagyó, hangszer bemutatóval egybekötött koncerten a közönség megismerhette azokat a hangszereket, a pánsípot, a szoprán és alt szaxofonokat, amelyeken St. Martin játszik. Az előadó közvetlen stílusa csak fokozta a malomban rendezett koncertekre egyébként is jellemző családias hangulatot a közönség örömére.
Az első, kissé dinamikusabb dalt a Déli szél követte, aztán egy duettet hallhattak a jelenlevők és kiderült, hogy St. Martinnak, ez egyedül is jól megy. A pörgős Lélek bosanova szinten tartotta a figyelmet, és a melankólikus Ismét egyedül, vagy a Még mindig tart című számok csak színesítették az estet, de nem ült le a hangulat.
A csúcspontjára az est azonban a Hallelujával és a ráadásként adott Vándorcirkusszal ért, amelyeket a közönség óhajának engedve adott elő kedvencük.

Az esten kiderült, hogy az 1814-ben született Adolphe Sax-nak köszönhető az első nyolc szaxofon, ma pedig már 13 féle van, ennyi féle méretben. Sokan a szoprán szaxofont az egyenes formája miatt nem ismerik fel, pedig többnyire csak a mélyebb hangolásúak vannak görbületekkel ellátva. 19-24 lyuk van egy hangszeren, amely egyébként rézből készül. A megszólaltatásához a többi rézfúvós hangszerrel szemben elengedhetetlen a nád, az és a fúvóka között rés van. Méretük különböző lehet. Utóbbi Franciaországból származik, speciális anyag. St. Martin vallotta, hogy Selmer szaxofont használ. – Ez az ötös skálán hármas lehet, de nem mindegy az sem, hogy milyen fúvókát használunk és a hangolása szintén lényeges. Sok hangszer készült kísérletezéssel, a zenészek között a legnépszerűbb a szoprán, az alt és a tenor, előbbieknél a B, és az Esz, utóbbinál a B hangolás maradt meg főként.   

Sokan nem tudják, de például egy vacsoraestnél vissza kell venni a hangot, pedig a zene hatása alá csak akkor kerülhet a hallgató, ha bizonyos hangerősséggel jut el az hozzá – mondta a zenész, aki dicsérte Bartunek Katalin ötletét, azt est tematikáját a pánsíptól a szaxofonig. - A pánsíp egyes feltételezések szerint négyezer éve Kínában készült először, egy görög legenda viszont az ottaniaknak tulajdonítja. A hangszer nádból készül, azokat méhviasz tapasztja össze. A furatok azonban nem üresek, tömítő anyag van bennük. Előfordul, hogy kiesik, vagy összehúzódik valamelyik kis csőben a tömítő anyag. Ez történt az aggteleki cseppkőbarlangban is, ahol emiatt nem szólalt meg a hangszer. Rágógumival kellett betapasztani a lyukakat – osztotta meg az emlékezetes történetet a zenész, aki kubai, vastag falú nádsípon játszik, de megfordítva azt. Ugyanis, mint mondta, így el tudja választani az egyes hangokat. Komfortosabb számára úgy játszani rajta, hogy ne szólaljon meg két hang egyszerre. Elárulta, hogy pánsíp tanárok nincsenek, ő maga is autodidakta módon tanult meg játszani a hangszeren, amelyet 35 éve használ. St. Martin pánsípon szólaltatta meg saját szerzeményét, A föld sebeit, amely akár imádságnak, fohásznak is beillik. A dinamikusabb Átok, vagy áldás című dallal pedig megénekeltette a közönséget.  
Az est a Horváth Pince borainak kóstolásával zárult.