Árpád-kori alapokra épült a nagyvázsonyi Szent István-templom

Nagyvázsony a Vázsony nemzetség falva volt, a település a XIII. századtól ismeretes. A XIV. század végétől a tiszántúli Vezsenyieké, 1472-ben Kinizsi Pál kapta meg, írja Koppány Tibor A Balaton-felvidék román kori templomai című könyvére és Nagyvázsony weboldalára hivatkozva a kozepkoritemplom.hu portál. 
Kinizsi halála után felesége második férje és annak családja, a Vázsonyinak nevezett Horváthok birtoka lett a falu. A templomot 1425-ben mindenszentek tiszteletére szenteltették fel, majd 1481-ben Kinizsi építtette át késő gótikus stílusban. A XVIII. század közepén a Zichyek restauráltatták, és barokk berendezést készíttettek bele. 1961-ben az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) helyreállíttatta. A templom belső és külső feltárását Éri István végezte, a helyreállítás pedig Sedlmayr János tervei alapján készült. Az ásatás és a kutatás eredményeként tűnt ki, hogy a templomot Kinizsi nem alapjaiból építtette, hanem a korábbi román templomot építtette át.
Egyhajós, keletelt, a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög öt oldalával záródó, gótikus szentélyű épület, amelynek nyugati oldalán a templommal egyező méretű előcsarnok felett emelkedő kétemeletes tornya van. A szentélyhez észak felől sekrestye csatlakozik. A hajó és a szentély támpilléres, déli oldalán gótikus ablakok sorakoznak. A bejárat és a felette emelkedő torony külső felülete barokk stílusú. A XIII. századi késő román templomból származnak a hajó falai és a torony egy emelet magasságig, nyugati falában az első emelet magasságában két befalazott román ablakkal. A korábbi szentély alapfalait a jelenlegi burkolat alatt az ásatás tárta fel, ez már sokszög záródású volt.
A oldal szerint a török hódoltság idején Nagyvázsony mezőváros elnéptelenedik, Vázsonykő várának biztonságába húzódik. Sokan áttérnek a protestáns hitre, és a várkápolnát használják imahelyül. Így a templom csaknem kétszáz éven keresztül üresen áll. Az 1700 évek első felében a Zichy család katolikus német családokat telepít az elnéptelenedett birtokaira. A megnövekedett lakosság számára már nem volt elegendő a várkápolna, ezért hozzákezdtek a templom tatarozásához, mely viszonylag jó állapotban vészelte át a végvári harcokat. Az 1723-ban kezdett felújítást barokk stílusban végezték. Ekkor épült a harangtorony, a hajót kórussal látták el, a középkori déli bejáratot befalazták, új bejáratát a torony alatt alakították ki.

A fő és mellékoltárokat parasztbarokk stílusban faragtatták ki, ekkor készült a szintén faragott szószék is.  Közel száz év után a felújított templom is szűknek bizonyult, a ma is használatos – a falu központjában álló – Szent Ilona-templom megépítése után ismét üresen állt. Az uradalom raktárnak akarta felhasználni, ettől minden bizonnyal Rómer Flóris mentette meg: „Azért mégis kár volna, ha ezen egyházat, mely eredeti idomában kevés költséggel visszahelyezhető lenne, mint hallám, hogy terveztetik magtárul változtatnák át. Kíméljük napról-napra úgyis mindinkább gyérülő egyházi műemlékeinket.” Az üresen álló templom belseje, faragott oltárai súlyos károkat szenvedtek. A helyreállító és restaurációs munkák Éri István vezetésével az 1959-60-as években folytak. Jelenleg évente egyszer, Szent István napján tartanak a templomban istentiszteletet.