Száznegyven éve hangzott fel először: „Föl, nagy örömre...”

A tüskevári, vallását gyakorló Szabó Mátyás – aki a 19. sz. derekán született – imakönyvébe kézírással feljegyezte 1883-as keltezéssel a karácsonyi ének öt versszakát. Az időben Szabó Mátyás vitte minden vasárnap lovas kocsijával Tüskevárról Somlójenőbe a papot a szentmisét megtartani, vagy éppen a temetésekre. Az 1871-ben Pesten kiadott Ájtatossági Kalauz című imakönyvet a környék híres papja, Házy Alajos szerkesztette. Az imakönyv két leghátsó lapjára, ahol nem volt nyomtatott szöveg, oda jegyezte fel a tüskevári atyafi kézírással, a versszakokat római számmal megjelölve a szöveget.

Nagy egyházzene-történeti szerencse és bizonyíték, hogy Szabó Mátyás kántor-tanító unokája (Molnár László, 1928–2010) és felesége, a Veszprémben élő Kasza Etelka megőrizte az imakönyvet mint hiteles bizonyítékot. Az idők során az első sorok, a könnyebb éneklés miatt, némi tartalmi módosításon „estek át”, mert a mássalhangzók elmaradtak. Gárdonyi a Föld népét szólította föl örömre, de ugyanolyan hatásos, ha a felszólítás egy „felhívássá” alakul: „Föl, nagy örömre…” A 3-4. versszakban – a lejegyzés korrigálásával – némi szövegmódosítást végeztünk Keller Péter dédunoka egyetértésével a szótagszám kiigazításával. 

Devecser, a Gárdonyi Géza Emléktársaság jeles szellemi örökségének tekinti az országszerte ismert karácsonyi éneket. Még a gyerekek is kedvelik, mert indulóra emlékeztető, kissé pattogós stílusa összecseng a fiatalság aktivitásával, kifejezi a kirobbanó örömöt a Megváltó megszületésével. Valószínűleg nemcsak a templomokban, hanem a meleg otthonok falai között is felcsendül az ének a karácsonyfák ragyogó fénye mellett.

M. Mester Katalin, 

a Gárdonyi Géza Emléktársaság alapító elnökségi tagja 

Devecser

A kedvelt és közismert karácsonyi ének első két versszakát ismeri mindenki. Íme, az eredeti, öt versszakos szöveg:

Föld, nagy örömre…

Föl(d), nagy örömre, most született,

Aki után a Föld epedett,

Mária karján égi a fény,

Isteni kisded szűznek ölén,

Egyszerű pásztor jöjj közelebb,

Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

Bársonyos ágya nincs neki itt,

Csak ez a szalma, koldusi hely,

Rámelegít a marha lehel(y),

Egyszerű pásztor térdeden állj,

Mert ez az ég és földi király!

Népe, szerelme nem fogadá, 

Mennyei fényét eltakará,

Mária, József, csöpp gyermeke,

Egyedül nékik nagy öröme,

Egyszerű pásztor, porba borulj,

Rád az áldásnak harmata hull!

Emberi testbe szállt le közénk,

Mégis öröktül ád üde fényt,

Ő szövi életünk fonalát,

Ő töri szét a bűn rabigát,

Egyszerű pásztor, bölcs te valál,

Mert hitet, üdvöt, nála talál(sz).

Őt Jeruzsálem számkiveti,

De születését ég jelöli,

Angyali ének zengi körül,

Őt, kinek ég és földi örül,

Egyszerű pásztor mélyen imádd,

Mennyei üdvöt, ez neked ád!