Nehéz témát boncolgatott a Pannon KultúrKlub a Holtszezon első napján

A Holtszezon fesztivál és a Pannon KultúrKlub értékei sok helyen kapcsolódnak egymáshoz: a fesztivál törekvése, hogy hiányokat töltsön be, és olyan műfajokat karoljon fel, amik a perifériára szorultak. Az egyetem rendezvénysorozata hasonlóan közelít a kultúraszervezés felé, határterületeket akar megvilágítani, kérdéseket tenne fel, és provokálni szeretné a diskurzustól elszokott veszprémi közönséget is.  A roma irodalomról szóló közös rendezvényük ennek volt mintapéldája. Ladányi István moderálásával Beck Zoltán, irodalmár – aki egyébként a 30Y együttes énekese –, illetve Orsós János Róbert irodalomtörténész beszélgetett. Hamar kiderült, hogy a roma nemzetiségi irodalomról folytatott párbeszédről nem lehet (vagy csak igen nyögvenyelősen) lehántani a társadalmi, politikai, történeti aspektusokat sem.  

Beck Zoltán A megszólalás üres helye Romológiáról és más dolgokról című kötetében is megvilágítja a roma irodalom problematikusságát abból a szempontból, hogy a roma irodalom definíciójában mindig van egy tisztázatlan mögöttesség. A beszélgetésen az irodalomtudós elmondta, ebben az esetben mindig létezik egy egzisztenciális kérdésfelvetés. – Az egyik irányból ez egy kanonizációs kérdés, arra vonatkozóan, hogy egyáltalán lehet-e valamilyen etnikus teret nyitni a művészeti elbeszélésekben, és azt képesek vagyunk-e koherensen elmondani. Tehát lehet-e konstruálni egy cigány irodalmat, és ha igen, akkor ennek miféle kritériumrendszere van, hogyan ismerhetők fel a benne lévő szövegek? Ehhez kapcsolódva egy másik kérdés az, hogy a romákról, cigányokról való tudományos elbeszélések hogyan hoznak létre egy romológiának (a tudománytörténet során sokféle elnevezéssel illették) tematikusan szerveződő diszciplináris teret?  A harmadik kérdés pedig nyilván arra vonatkozik, hogy ezekhez a terekhez mi magunk hogyan tudunk hozzáférni, és hogy van-e olyan mögöttes szándéka annak, aki ezekben a terekben járkál (megerősíti, vagy lebontja), amelyek túlmutatnak ezeknek a tereknek a létezésén? Beck Zoltán közel 35 év alatt megjelent roma irodalmi művek fülszövegeit elemezte, ahol ezek a „mögöttes szándékok” jól kiolvashatók voltak abból a szempontból, hogy a fülszövegek nem a poétikáról szóltak, hanem az alkotó nemzetiségéből adódó szociális helyzetet firtatták, így a nemzetiséget a poétika elé helyezték, amivel akaratlanul is befolyásolták az olvasó befogadását.  

Ladányi István számára is hamar relevánssá vált a kérdés a beszélgetés során, miszerint melyik megnevezést kell/illik/lehet használni: roma vagy cigány irodalomról beszélhetünk? Orsós János a cigány irodalom kifejezést használja, egyrészt személyes érintettsége okán, másrészt, ahogyan Beck Zoltán is rávilágított, a roma szó elfedi a nemzetiség elnevezésének történeti vetületét és az ahhoz való viszonyok alakulásának változásait.  A beszélgetés során Beck Zoltán az irodalomtudós, irodalomtörténész és irodalmár „archiváriusi” szerepéről is beszélt. Elmondta, egyik fő feladatuk a tudományterületükhöz tartozó szövegek achiválása, megmentése az enyészettől, illetve antikváriusi feladatuk pedig, hogy a magukban összegyűjtött és rendszerezett szövegeket időről-időre a kirakatba helyezzék és minél nagyobb nyilvánosságnak mutassák meg.  

A közel másfél órás beszélgetés a roma irodalom rengeteg aspektusát körbejárta, illetve a nézői kérdések is izgalmas távlatokat nyitottak meg, mindamellett az az erős felismerés kerítette hatalmába a beszélgetést, miszerint visszatértünk a beszélgetés konklúziójában a rendezvény címéhez: van-e roma irodalom? És ha van, miért nincs?