Műélvezet

Auer Lipót szülővárosában megfellebbezhetetlen érdemei vannak mindazoknak ebben – ezúttal terjedelmi okok miatt neveket nem sorolnék –, akik évtizedek óta fáradhatatlanul igyekeznek Veszprém és a környező településeken élők könnyű- és komolyzenei igényeit kiszolgálni. Tudjuk, a zene évezredek óta minden társadalomban központi szerepet játszott a kultúra fejlődésében. Tapasztaljuk napjainkban is a különböző zenei stílusok emberi pszichére gyakorolt hatását. Ha nem is fogalmazzuk meg tudatosan minden élménnyel kapcsolatban, pszichológusok által igazolt tény, hogy a komolyzene hallgatása az egyik leghatékonyabb idegrendszer-kímélő, pihentető kikapcsolódás. Mi, veszprémiek szerencsések vagyunk, hiszen a Mendelssohn Kamarazenekar megalakulása óta rendszeresen lehet részünk a világ komolyzenei repertoárjának számos remekművét élőben élvezni. Ma már a hibátlan hangzáshoz a megfelelő helyszín is adott. A Hangvilla megépülésével a tökéletes akusztika garantált, így napjainkban minden igényt kielégítő élményként élvezhetjük a hangversenyeket. Olykor azonban adódnak zavaró körülmények. Néhány hete sajnos a rendkívüli élményt nem pusztán a műsor vendégművészeként szereplő Lukács Miklós lélegzetelállító cimbalomjátéka szolgáltatta. A hetedik sor táján, valahol előttünk folyamatos, ütemes zaj zavarta az előadást. Mintha valaki hosszú percekig cukorkáspapírt csavargatna a zenemű ütemére, vagy a cipőjét az előtte lévő széknek feszítve nyikorogtatna. Tudatosan a zenére koncentrálva próbáltuk kizárni a fals hangokat – sikertelenül. Megállíthatatlanul tolakodott az éterbe a nem túl hangos, mégis rendkívül zavaró zörej. Melynek eredetére nem sikerült rájönni, így hosszú percekig kénytelen voltunk elszenvedni a zavaró körülményt. Nem lévén más választásunk, a tételt követő taps alatt abban a reményben találgattuk hangosan a zaj eredetét, hogy a „tettes” észreveszi magát, és másokra való tekintettel diszkrétebben reagál a zenekar által előadott tempókra. Miután méltatlankodásunk célba talált, a továbbiakban zavartalanul hallgathattuk az ősbemutatónak számító, különleges műveket. Ennek ellenére számunkra, bérletesként ezen az estén visszavonhatatlanul csorbát szenvedett a műélvezet.